Felment bennem a pumpa. Nem most - kb egy hete -, csak azóta folyamatosan jönnek az újabb és újabb dózisok, és bár tudom, hogy magamnak ártok vele, forgok rajta, idegesítem magam, úgyhogy most ki is fogom írni. Előrebocsátom, tudom, hogy nem leszek vele népszerű mindenkinél, de, bocs, nem is ez a célom.
Nem vagyok gyógypedagógus, pszichológus, dietetikus vagy bármi ilyesmi. Informatikus vagyok és anyuka - nem, nem akarok a diplomáimmal hadonászni, különösen, mivel nem gondolom, hogy akárhány papír feljogosítana arra, hogy másokat lenézzek. Azért írtam le, hogy egyértelmű legyen, hogy amit csinálok, amilyen életmódot viszek a gyerekemmel, az nagyrészt tapasztalaton alapul, illetve nálam - remélhetőleg - okosabb emberek által összeszedett tudományos tényeken. Természetesen bármikor benne van a pakliban, hogy olyan embertől fogadok el tanácsot, aki tudományosnak hangzó, de valójában nem bizonyított módszert ajánl, mivel nem értek hozzá. Talán ilyen irányban is tanulni kellene - jó lenne, ha lenne rá időm, komolyan... talán egyszer ebbe is belefogok majd.
Van ez a hölgy, akit most erősen felakapott a sajtó, merthogy "gyógyítani" tudja az autizmust (HAH). Sokmindent olvastam róla az elmúlt hétben, még a Facebook csoportjába is megpróbáltam belépni, de mivel kb a Szcientológiai egyháznak lehet hasonló lépcsős szűrése (elnézést az egyház tagjaitól ezúton is), feladtam - és jól fel is idegesítettem magam.
Azóta már végzett dietetikus véleményét is elolvastam a témában, és nem nagy meglepetésemre neki is hasonló véleménye van, mint nekem - túl sok, túl kategorikus és túl kevés a tudományos bizonyíték. Mondom ezt mindamellett, hogy mi is megjártunk jónéhány altternatív terápiát, és ezek egy része működött, működik is.
Amikor elkezdtük a kálváriát, Ferkó szelektív étrendje kb nem állt másból csak tésztából, kenyérféléből, kekszekből meg tejből és tejtermékekből. Nem szeretném az agyban felszabaduló ópiátok elméletét előhozni - mint említettem, nem értek hozzá -, az viszont laikus szemmel is egyértelmű, hogy ez így nagyon nem jó. Nem állítom, hogy bármivel kapcsolatban is lenne összefüggés, de ha én most, (két dipomával - mert van, akinél ez mérce) elkezdenék csak kenyeret és tejet enni, de szó szerint - először is a laktóztól eleve a padlón fetrengenék naphosszat, jól meghíznék és kijönne egy rakás hiánybetegségem... ehhez nem kellenek ópiátok az agyban.
Igen, alternatív gyógymódként javasolták, de nyilván józan ésszel is belátható, hogy ezen változtatni kellett. Csökkentettük a glutén és a kazein bevitelt - nem szüntettük meg, a gyerek az óvodában ugyanazt eszi, mint a többiek (megjegyzem az én ízlésemben alaból túl sok szénhidrátot, főleg kenyeret kapnak, de ez más tészta). Nem tudom, használt-e valamit, de valami összefüggés valamivel biztosan volt, mert amikor teljesen visszaengedtük a glutént, látványosan romlott a gyerek állapota - ezt is meg lehet sokféleképpen magyarázni, nem akarom. Úgy gondolom, hogy a kenyérfélék és tészták csökkentése, illetve alternatív lisztek használata nekem nem fáj, a gyereknek meg nem árt. Amióta így étkezünk, egyébként elég jól sikerült válozatosabbá tenni is az egyébként nagyon válogatós étrendet. Itt se állítom, hogy bármi összefüggés lenne, lehet, hogy csak én voltam tudatosabb.
Megvettük a GAP-diétás könyvet is. Hát, biztos van, akinek az működik. Nekem a könyv felélnél már komolyan az volt az érzésem, hogy a fényevés az egyetlen megengedett dolog, úgyhogy szégyen, nem szégyen, azt a diétát el sem kezdtük. Ha ezzel felelőtlen szülő vagyok, vállalom...
Az utóbbi időben sok időt és energiát fektettünk bele a fejlesztésbe - minden módon, ahogy csak tudtunk. Visszaálltam a talpmasszázsra is - ha maga a masszáz nem is gyógyít semmit, a fizikai kontaktust növeli, Ferkó pedig szereti, akár jutalmazásként is, ami nagy szó egy autista gyereknél. Emellett pénteken végre megyek az Autizmus Alapítvány egynapos kurzusára is, hátha megtanulok valami okosat a kényszerviselkedések kezeléséről.
Kicsit lenyugodtam - csak megérte leírni végre. Nem szeretem, amikor emberek okoskodnak. Azt sem, amikor úgy érzik, hogy bármi feljogosítja őket, hogy lenézően viselkedjenek másokkal. Én tudom, milyen nehéz autista gyereket nevelni, de ettől még eszembe nem jutna egy másik szülőt vagy akárkit lenézni vagy elküldeni melegebb éghajlatra, mert nem úgy gondolja, ahogy én. És, már bocsánat, de ha valaki ilyen hangnemben képes csak reagálni egy másik ember nem sz övével azonos véleményére, annak akár is lehet, nálam elásta magát (nem mintha én valaki lennék vagy bárki az én kegyeimet keresné, ez csak ilyen személyes defektus, de vállalom).
