Csigafutam

Hazafelé a repülőúton megint belevetettem magam a Hogyan játsszunk és tanuljunk... könyvbe és találtam egy nagyon egyszerű, viszont sokféle fejlesztésre hazsnálható játékot.

Nem tudom, kinek mit mond a csigafutam játék, meg is lehet venni, ha valaki szeretné. viszont nagyon egyszerűen elkészíthető. A játékban csigák versenyeznek egy pályán. Alapvetően egy társasjátékról van szó, amit gyakorlatilag akárhányan játszhatunk.

Az eredeti játékban a csigák színesek, és egy színes dobókockával kell mindenkinek dobnia. Amelyik csiga színét dobjuk, az előrelép egyet. Tehát nem a játékosok vannak az egyes bábukkal, hanem maguk a csigák versenyeznek, mi csak szurkolunk nekik, illetve jelezzük, melyikük mozdulhat előre.

Ez a játék több szempontból is nagyon jó fejlesztő. Először is, úgy játszhatunk vele társasjátékot, hogy nincs meg a vesztés miatti félelem vagy frusztráció, mivel nem mi vagyunk versenyhelyzetben, hanem a csigák. Persze szurkolni mindig lehet, de mindenki dobhat úgy, hogy bármelyik csigának jó. Ez egy nagyon fontos előny az autista - de egyébként a kicsi NT gyerekeknél is, mert megvan a közös játék élménye, de nem hajszoljuk a személyes győzelmet.

Mivel ez egy társasjáték, így megvan az előnyünk, hogy megtaníthatjuk a sorbanállást és a várakozást vele. Hiszen mindenkinek ki kell várnia, amyíg ismét ő következik, és közben láthatja a jó példát is, hogy mindenki kivárja a sorát.

Ugyanakkor, mivel itt mindenki dobhat minden csigának, ez a játék akár egyedül is játszható, ami ugyan egy autinak nem a legjobb cél, viszont mégiscsak jobb elfoglaltság, mint valami sztereotip ugrálás.

A játék a nagyon egyszerűtől a nagyon kifinomultig könnyen el lehet készíteni otthon. Nekünk kb 10 perc volt a kivitelezés. Egy darab kartonra rajzoltam versenypályát, illetve a csigákat hat körből készítettem el, amire színes számokat írtam.

A számos kialakításnak nálunk két jelentősége van. Először is, nem akartam most dobókockát készíteni - bár kartonból azért az sem épp nagy kaland, meg nekem mindkét gyereknek megy a dobókocka pöttyei és a számok közti egyeztetés, így a játék így is élvezhető.

Különböző szinteket egyébként a dobókockánál lehet elérni. Ha maradunk a korongos megoldásnál, akkor a következő lehetőségeink vannak (a teljesség igénye nélkül):

• ha a színeket akarjuk gyakoroltatni, akkor egyszerűen készítsünk színes dobókockát, illetve a "csigákat" színezzük a kocka lapjainak megfelelő színekre
• formákat is könnyen gyakorolhatunk, ha a kockára és a korongokra is ezeket rajzolunk (háromszög, kör, négyzet stb) - itt lehet nehezíteni, ha szín és forma együttesét keressük (pl kék vagy piros kör stb)
• a számok egyeztetésénél is lehetőség van először pöttyös dobókockával és pöttyös csigákkal kezdeni, aztán lehet a pöttyöket számokra cserélni, akár a kockán, akár a csigákon, vagy ha kell, mindkettőn
• ha sok időnk van, akár rajzolhatunk külön ábrákat (mondjuk állatokat) a korongokra és a dobókockára, így az az állat lép, akit dobunk (kutya, cica, nyuszi stb)

Biztosan lehet még a dolgot tovább cifrázni. Én egyébként hétvégén akartam a játékot elkészíteni, hogy levegőre száradó vagy só-list gyurmából el tudjam készíteni a csigákat, de mivel Vica ragazskodott hozzá - tegnap folyamatosan rágta a fülemet - így még egyszerűbb megoldássak készült el a játék.

Az eredmény egyébként önmagáért beszél, és jól mutatja, hogy nem kell sok pénz ahhoz, hogy fejlesztésre és játékra alkalmas környezetet alakítsunk ki a gyerekünknek.

Ferkónak egyébként különösen tetszik ez a játék. Nincsenek komoly szabályok, bármelyik bábuval van esélye lépni - szerintem neki ez külön tetszik, hogy nem mindig ugyanazzal a bánuval lépked -, és nagyon szépen ki tudja várni a sorát. Vicával még van némi vita, hogy hányan játsszuk a játékot - kicsit ki akar ő is sajátítani -, de azért jó dolog, hogy ilyen egyszerűen is le lehet kötni a figyelmüket. Szerintem ez pont a kategória, amit bárki otthon el tud készíteni valami kallódó doboz oldalából vagy egy rajzlapból is. Én azt mondom, megéri :)