2016. március 19., szombat

Perecet sütöttem

Vica tegnap meglátott az Aldiban egy perecet, úgyhogy ma nem volt kérdéses, hogy a délelőtt sütéssel (is) fog telni. Az eredeti receptet itt találtam. Szeretem ezt a blogot, nagyon jó dolgokat lehet találni rajta.

Én sokkal egyszerűbben oldottam meg a dolgot - nem szoktam liszteket keverni, inkább egyszerűen a Naturbit glutén- és búzamentes lisztkeveréket használom, nekem ez bevált. Amit még változtattam, hogy instant élesztőt használtam, így nem kellett felfuttatni.

Szóval robotgéppel összedagasztottam 270 g lisztet, 1 cs szárazélesztőt, 1 ek utifűmag héjat, 1 tk cukrot, 1 tk sót, 2,5 dl langyos vizet és 3 ek olajat. Kb egy órát kelesztettem egyben, majd 4 perecet formáltam belőle és 60 fokos sütőben még kelesztettem további 20 percet. Ezután olivaolajjal megkentem (legközelebb lehet, hogy margarint fogok választani hozzá, mert az olivától elég karakteres íze lett) és 175 fokon sütöttem, amíg szép színe nem lett. Ezután tettem rá a sóhabot, ahogy a blog írja (3 ek víz, 2 ek rizsliszt és 1 ek só) - ez a mennyiség két ilyen adag perecre is elég. A sóval még egy kicsit sütöttem, aztán már készen is volt.

Nagyon egyszerűen elkészíthető és az eredmény önmagáért beszél. :) 



Kívül ropogós, belül finom puha lett, ráadásul akkora lett egy, hogy Vica eljutott a "miért csak ilyen keveset sütöttél" kérdéstől addig, hogy a sajátja egyharmadát végül átengedte Ferkónak. Szóval kiadós tízórait sikerült belőle összedobni viszonylag kis munkabefektetéssel, ami gluténmentes péksütinél nagy szó :)

2016. március 4., péntek

Csigafutam

Hazafelé a repülőúton megint belevetettem magam a Hogyan játsszunk és tanuljunk... könyvbe és találtam egy nagyon egyszerű, viszont sokféle fejlesztésre hazsnálható játékot.

Nem tudom, kinek mit mond a csigafutam játék, meg is lehet venni, ha valaki szeretné. viszont nagyon egyszerűen elkészíthető. A játékban csigák versenyeznek egy pályán. Alapvetően egy társasjátékról van szó, amit gyakorlatilag akárhányan játszhatunk.

Az eredeti játékban a csigák színesek, és egy színes dobókockával kell mindenkinek dobnia. Amelyik csiga színét dobjuk, az előrelép egyet. Tehát nem a játékosok vannak az egyes bábukkal, hanem maguk a csigák versenyeznek, mi csak szurkolunk nekik, illetve jelezzük, melyikük mozdulhat előre.

Ez a játék több szempontból is nagyon jó fejlesztő. Először is, úgy játszhatunk vele társasjátékot, hogy nincs meg a vesztés miatti félelem vagy frusztráció, mivel nem mi vagyunk versenyhelyzetben, hanem a csigák. Persze szurkolni mindig lehet, de mindenki dobhat úgy, hogy bármelyik csigának jó. Ez egy nagyon fontos előny az autista - de egyébként a kicsi NT gyerekeknél is, mert megvan a közös játék élménye, de nem hajszoljuk a személyes győzelmet.

Mivel ez egy társasjáték, így megvan az előnyünk, hogy megtaníthatjuk a sorbanállást és a várakozást vele. Hiszen mindenkinek ki kell várnia, amyíg ismét ő következik, és közben láthatja a jó példát is, hogy mindenki kivárja a sorát.

Ugyanakkor, mivel itt mindenki dobhat minden csigának, ez a játék akár egyedül is játszható, ami ugyan egy autinak nem a legjobb cél, viszont mégiscsak jobb elfoglaltság, mint valami sztereotip ugrálás.


A játék a nagyon egyszerűtől a nagyon kifinomultig könnyen el lehet készíteni otthon. Nekünk kb 10 perc volt a kivitelezés. Egy darab kartonra rajzoltam versenypályát, illetve a csigákat hat körből készítettem el, amire színes számokat írtam.

A számos kialakításnak nálunk két jelentősége van. Először is, nem akartam most dobókockát készíteni - bár kartonból azért az sem épp nagy kaland, meg nekem mindkét gyereknek megy a dobókocka pöttyei és a számok közti egyeztetés, így a játék így is élvezhető.

Különböző szinteket egyébként a dobókockánál lehet elérni. Ha maradunk a korongos megoldásnál, akkor a következő lehetőségeink vannak (a teljesség igénye nélkül):
  • ha a színeket akarjuk gyakoroltatni, akkor egyszerűen készítsünk színes dobókockát, illetve a "csigákat" színezzük a kocka lapjainak megfelelő színekre
  • formákat is könnyen gyakorolhatunk, ha a kockára és a korongokra is ezeket rajzolunk (háromszög, kör, négyzet stb) - itt lehet nehezíteni, ha szín és forma együttesét keressük (pl kék vagy piros kör stb)
  • a számok egyeztetésénél is lehetőség van először pöttyös dobókockával és pöttyös csigákkal kezdeni, aztán lehet a pöttyöket számokra cserélni, akár a kockán, akár a csigákon, vagy ha kell, mindkettőn
  • ha sok időnk van, akár rajzolhatunk külön ábrákat (mondjuk állatokat) a korongokra és a dobókockára, így az az állat lép, akit dobunk (kutya, cica, nyuszi stb)
Biztosan lehet még a dolgot tovább cifrázni. Én egyébként hétvégén akartam a játékot elkészíteni, hogy levegőre száradó vagy só-list gyurmából el tudjam készíteni a csigákat, de mivel Vica ragazskodott hozzá - tegnap folyamatosan rágta a fülemet - így még egyszerűbb megoldássak készült el a játék.

Az eredmény egyébként önmagáért beszél, és jól mutatja, hogy nem kell sok pénz ahhoz, hogy fejlesztésre és játékra alkalmas környezetet alakítsunk ki a gyerekünknek.

Ferkónak egyébként különösen tetszik ez a játék. Nincsenek komoly szabályok, bármelyik bábuval van esélye lépni - szerintem neki ez külön tetszik, hogy nem mindig ugyanazzal a bánuval lépked -, és nagyon szépen ki tudja várni a sorát. Vicával még van némi vita, hogy hányan játsszuk a játékot - kicsit ki akar ő is sajátítani -, de azért jó dolog, hogy ilyen egyszerűen is le lehet kötni a figyelmüket. Szerintem ez pont a kategória, amit bárki otthon el tud készíteni valami kallódó doboz oldalából vagy egy rajzlapból is. Én azt mondom, megéri :)

2016. március 1., kedd

Új szót tanultam

NT, vagyis neurotipikus. Az autista közösség által létrehozott és használt szó a normál fejlődésű emberekre. Ugye mennyivel jobban hangzik, mint a "normális"? 

Itt a hozzá kapcsolódó Wikipedia oldal, ha valakit érdekel: https://hu.wikipedia.org/wiki/Neurotipikus

Kifejezetten tetszik, hogy van rá "tudományos" szó, ezért jövőben én is az NT-t fogom használni.