Bevásárlás diétához

Nagyon sokat változott a boltok kínálata és a egyáltalán az elérhető boltok listája, mióta elkezdtünk diétázni. Egyre több helyen kapható egyre többféle, különböző diétákba beépíthető dolog.

Ma már akkor sem néznek rám csúnyán - legalábbis nem mindenhol -, ha koffeinmentes kávét kérek laktózmentes tejjel. :)

Szóval diéta: gluténmentes - ez kizárja a gabonafélék tetemes részét, illetve kazeinmentes - itt ugrik minden, amiben tejfehérje van.

Mindenütt az olvastam, a glutént nehezebb elhagyni. Nos, igen, ez nekünk is bő fél évbe telt, mire már nagyobb nehézség nélkül tudtuk a búzalisztet helyettesíteni. A kazeint egyik napról a másikra "letettük". Ami hiányzik, az a túrórudi - ha valakinek van rá ötlete, nagyon nyitott lennék (tofuból próbáltam, nem jött be).

Van egy egész komoly helyettesítési listám. Sajnos nem tudok mindent egy helyen beszerezni, ezért a bevásárlókörút általában többkörös.

Növényi tejeket már szinte mindenhol lehet kapni. Nálunk a rizstej jött be kakaónak meg sütibe (szerencsére ez a legolcsóbban beszerezhető - akciósan már 500 Ft körül megvan... ó, igen, ez olcsó). Tejként viszont csak a mandulatejet isszák meg a gyerekek, ami meg általában a legdrágább, de ebből nem nagy a fogyasztás - a kakaót jobban szeretik.

Kitekintés: nálunk az egész család diétázik. Amiből nem, abból ugyanolyan kinézetűt veszünk (pl tészta), mint a diétás vagy csak akkor esszük, ha nincsenek itthon a gyerekek. De egyébként együtt főzünk, ezért mi is szójatejfölt, joghurtot eszünk, ha az kell a kajába.

Lisztekből rizslisztet, kukoricalisztet meg gluténmentes keveréket is használok. Ez utóbbit azért, mert minden erőlködésem és próbálkozásom ellenére nem tudtam kelt tésztát készíteni az alap lisztekből - a kakós csigát pedig imádják a gyerekek. A lisztek viszonylag könnyen beszerezhetők, általában a Tescoban veszem őket, de tényleg a legtöbb helyen van (egyébként én a napi bevásárlást a Lidlben szoktam megejteni, kivéve speciális diétás cuccok esetén, mert az sajnos ott nem nagyon kapható).

A tejtermékek helyettesítése a Joya termékeknek köszönhetően nem agysebészet. Tudom, a szója megítélése nem az igazi, de a kókusz ízét nem bírja a gyerek, szóval marad a szója - joghurt és tejföl. Tejszínt nem használok főzéshez, tejszínhab helyett meg évek óta Meggle cukrászhabbal dolgozom.

Sajt helyett Violife növényi sajtot szoktam venni - itt kezdődik az a lista, amit csak spciális boltban tudok beszerezni. A Kossuth utcán van egy diétázók boltja (Mester család franchise). Én ott veszem a kenyeret (ez a Tescoban is lenne, csak ott jóval drágább, meg ezt már "betörtük" - amúgy a 45 dekás kenyér 515 Ft, ebből kb kétszer tudunk a két gyereknek melegszendvicset készíteni), a tésztákat (ezeket szoktam az internetpatika.hu-ról is rendelni - Pick Pack Pontra ingyen szállítanak értéktől függetlenül és tényleg sok diétás dolguk van) meg a műsajtot.

Rágcsának kukoricapelyheket meg extrudált kukoricás vackot szoktunk venni - már gyerekként se értettem, ez utóbbit hogy lehet szeretni, de szerencsére a lurkóknak bejön. Veszek néha a bioboltban kalácsot vagy ropit is (egy kis csomag 400 Ft felett van, szóval ritkán). Illetve van kétféle gluténmentes keksz (Gullon a márkája), az egyik csokis, a másik vaniliás(?). Ilyen mindig van itthon meg a kocsiban vészhelyzetre.

Nasinak egyébként sütit szoktam sütni - piskótához nagyon jó a sima rizsliszt is, egész könnyű vele dolgozni, csak meg kell szokni, hogy kicsit szárazabb az eredmény, kb ugyanez a helyzet a linzertésztás süteményekkel is.

Szóval a bevásárlás általában legalább két bolt, ha a speciális cuccok is kellenek. Egyébként rengeteg dolgot meg lehet úszni nélkülük is - simán össze tudok dobni egy hétvégi menüt (mondjuk süti nélkül) úgy, hogy ne kelljen se a lisztet, se a tejet pótolni, de igazából ha az ember hozzászokik, meg megbarátkozik az árakkal, akkor egész jól lehet boldogulni ezekkel is. Nekem pl az ár kérdése már ingerküszöb alatt van - ennyi és kész, ha a gyereknek ez kell, akkor ezt esszük.

Kicsit szétszórt lett ez a bejegyzés, de a lényeg, azt hiszem, benne van.

Diétázni nem egyszerű - kezdetben, aztán megszokja az ember, és szinte minden receptet át tud már menet közben alakítani, hogy a megfelelő hozzávalókkal legyen elkészítve. Egyébként a mostanában divatos paleo és egyéb diéták miatt az interneten is egyre könnyebb mentes recepteket találni. Ahogy az elején is mondtam, sokat változott mindez, mióta mi elkezdtük. :)

Drága kislányom

Egy olyan családban, ahol mindenki azt bizonyítja, hogy a nők bármit képesek elérni az életben, és bármilyen helyzetben helyt tudnak állni, nem könnyű kislánynak lenni. Tudom, hogy sokszor úgy tűnik, nagyok az elvárások, néha lehet, hogy azt érzed, kettős a mérce, vagy rád kevesebb figyelem jut, de hidd el, ugyanannyira fontos vagy nekem, mint a testvéred.

Te vagy az a pont az életemben, ami biztos ellensúly, minden értelemben. Néha mégis te vagy az, akitől valóban többet várok, néha talán többet, mint amit a kis lelked elbír. Te vagy fény, a remény arra, hogy ha mindent megteszek, akkor a végén valami jó dolog fog kialakulni. Te mutatod nekem az utat, hogy tudjam, nem csak küzdelem van, hanem igenis lehetnek csodák varázsütésre.

Büszke vagyok rád. Több dolog van a válladon, mint aminek egy ötéves kislányt nyomnia kellene, tudom. Néha biztosan ezért is torpansz meg, ezért vannak a megingások, kitörések. Tudom, hogy ebben a korban nagyon nehéz, ha nem lehetetlen megérteni, hogy a kettős mérce nem az érzésekből, hanem a különböző igényekből, képességekből fakad.

Elmondhatatlanul büszke vagyok rád. Olyan sokat kellett már ilyen rövid élet alatt átélned, te mégis képes vagy életvidám, szerető, huncut és gondtalan gyermek lenni. 

Sok dolgot fogsz majd hallani az emberektől. Lesznek, akik rosszakat fognak mondani a testvéredre, és biztosan lesznek, akik majd "elvárják", hogy ne állj mellé. Erősnek kell lenned. Értened, érezned kell, hogy a család a legfontosabb kötelék - akkor is, ha nem mindig a vér köti össze benne az embereket. Ahogyan mi melletted állunk, úgy van szükségünk arra, hogy te is mellettünk állj. Akkor is, ha mind tudjuk, hogy ez nem mindig könnyű, sőt, néha nagyon nehéz. Néha iszonyúan fáj. De a család az egyetlen, ami mindig ott van. Akkor is, ha hibázol, ha elesel. Mi mindig ott leszünk, hogy segítsünk felállni.

Tudom, most még nehéz megérteni, hogy a testvéred más. Igazából, talán most még nem is ezt nehéz megérteni, hanem azt, hogy miért látszik az, hogy tőled néha többet várok, mint tőle. Azt kell értened, hogy ez nem kivételezés. Téged pontosan ugyanúgy szeretlek, mint a testvéredet, és ugyanannyira örülök a sikereidnek. Azt kell látnod és megértened, ha nehéz is, hogy neki ezek a sikerek sokkal rögösebb úton érhetők el, mint neked.

Abban reménykedem, hogy te, aki ilyen közelről látod, hogy milyen másnak lenni, sokkal toleránsabb, megértőbb, elfogadóbb felnőtt leszel majd, mint amilyen akár én voltam néhány évvel ezelőtt. Azt remélem, hogy ez a helyzet megtanít téged is, ahogyan engem megtanított, hogy az életben mik az igazán fontos dolgok.

Igyekszem úgy élni és úgy segíteni mindkettőtöket az életben, hogy soha ne kelljen egymást tehernek megélni. Igyekszem megtanítani nektek, hogy a testvéri szeretet és összetartás mennyire fontos, de hogy ennek sosem szabad azt jelentenie, hogy egymásra telepszünk.

Lesznek, voltak már korábban is, akik azt mondják, hogy majd a te feladatod lesz átvenni a helyemet, ha én már nem tudom a testvéredet segíteni. Tudnod kell, hogy minden erőmmel azon dolgozom, hogy ő is képes legyen teljes, önálló felnőtt életet élni, és hogy részemről sosem volt az életednek az a célja, hogy legyen valaki, akire őt rábízhatom, ha én már nem vagyok.

Tudom, hogy ha megtanulod mindazt, amit az életünk során megtapasztalunk, és át tudom neked adni a szeretet és az elfogadás képességét, akkor, ha mégis úgy alakul, nem fogsz megfutamodni a feladattól, hogy segíts a testvérednek. De mindig tudd, hogy a saját, külön életed önmagában fontos, és sosem várnám el tőled, hogy ezt feladd azért, hogy más életét éld. Ezt senkitől nem lehet elvárni.

Azt kérem tőled, hogy a kis szíved minden elfogadásával és szeretetével fordulj a világhoz, én pedig megígérem, hogy ugyanúgy foglak ezentúl is szeretni és támogatni, ahogyan mndig, hogy neked is legjobb, legszebb életed legyen.

Anya

Történeti áttekintés

Néhányszor leírtam már a héten, de akkor legyen itt is a kb teljes kép.

Ferike nagy baba volt, kicsit későn is született, természetes, de nehéz szüléssel. 13 órát vajúdtam vele. A köldökzsinór a nyakára volt tekeredve, és nem sírt fel egyből, csak légúttisztítás után.

Néhány naposan volt egy apnoés rohama (bölcsőhalál, ha így többet mond). A szülők teljes rémálma. A légzésfigyelő besípolt, a gyerek mozdulatlan, szürke. Óriási pánik, meg gyors újraélesztés - nem, erre nem lehet felkészülni. 

Négy hónaposan volt egy vérvétele, mert nagyon fehér volt - vérszegénység, családi vonás. Utána megint sípolt a légzésfigyelő, de szerencsére csak mélyen aludt. Akkor egy éjszakát bent töltött a kórházban, de tünetmentesség miatt hazaküldték.

1,5 évesen kezdett gagyogni, de 20 hónaposan, amikor a testvére megszületett, ez is visszafejlődött. A védőnő meg a gyerekorvos nyugtatgatott, hogy csak későn érik, de később se változott semmi. 2,5 éves volt, amikor bölcsibe került, akkor a gondozónők jelezték, hogy nem reagál, ha szólítják. 

Végigjártunk mindent: fül-orr-gége, neurológia, pszichológia. Végül bölcsiváltás, kevert specifikus fejlődési zavar diagnózis, integrált csoport. Ezzel ki is húztuk 4 éves koráig. 

4,5 évesen lett szobatiszta, de beszélni még akkor se beszélt. Megpróbáltunk normál oviba menni, integráltan, de az utazó gyógypedagógus közölte, hogy autista és ő ilyennel nem tud foglalkozni. Szóval újabb kör, Kemény Zsigmond utcai ovi, de ott meg szóltak, hogy maradjon mindenképp a kevert specifikus diagnózis, mert akkor 2 gyereknek számít, míg az autista 3-nak és akkor már nem fér be a csoportba.

Közben magánúton voltunk a Vargha Metodika Tudományos Intézetben Pesten, ahol életmódváltást (gluténmantes diéta) és biorezonanciás kezelést (talpmasszázs) ajánlottak – ez nekik a szakterületük. A kezelés hatására kezdett a gyerek beszélni – kb úgy, mintha normálisan tanult volna: gügyögött, szótagismételt, aztán szavakat ismételt. Ez úgy 2 éve kezdődött, 5 évesen. Két környi kezelésre jártunk, először Pestre, aztán Egerbe – ez heti 2 alkalommal 50-50 perc volt, és tényleg látványosan segített.

Aztán azt mondták, a diétát elhagyhatjuk, így kb egy éve megpróbáltuk, a gyerek beszéde azonnal visszaesett, úgyhogy visszatértünk rá, sőt, most már kazeinmentessel is kiegészítettük, mivel sok dietetikus javasolja autistáknál - és valóban segít.

Most ott tartunk, hogy teljes mondatokat mond, bár főleg mesékből kiragadva – ezeket néha élethelyzetre alkalmazva, de szó szerint idéz. Igent és nemet válaszol kérdésekre, de amúgy társalogni nem igazán szokott.

Egyébként egész sok dologban korának megfelelő a fejlettsége – öltözik, egyedül eszik, mosakszik, rajzol, ilyesmi. Ami nálunk nagyon nagy dolognak számít, hogy van kép-fogalom illesztése – nem kell neki megmutatni egy tárgyat, hogy tudja, miről beszélünk, ez nagy gond szokott lenni állítólag, de nálunk sosem jelentkezett.

Amúgy általában tudja, miről van szó, ért szinte mindent, sőt, komplex utasításokat is végre tud hajtani. Bár néha csinál olyan dolgokat, amiről nem tudom eldönteni, hogy huncutságból teszi vagy azért, mert nem érti meg, hogy miért rossz. 

Tipikus autista vonásai is vannak: zümmög, ugrál, rituálisan, ütemesen csinál dolgokat. Ezekből irtó nehéz kizökkenteni.

Most épp nagy erőkkel készülünk az iskolára. Januárban lesz hét éves, szeptembertől kell kezdenie. Még most voltunk az első körös autista szűrésen. Azt mondta a doktornő, hogy egyértelműen autista, ki is fogják állítani a papírt róla. A Kinizsibe tervezünk menni, ott van külön autista osztály, és az óvodai gyógypedagógus szerint Ferikének az jó lesz.

Itt tartunk most. Rengeteg papírral, rohanással, és óriási otthoni munkával. De ezekről majd máskor írok.

Kedves Kisfiam

Sokkal több köszönettel tartozom neked, mint azt el tudnám mondani. Olyan sokat tanultam tőled és olyan sok örömöt okoztál nekem, amire a legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni.

Az emberek gonoszak, önzőek és előítéletesek. Ezt sokszor tapasztaljuk az életünk során, csak azok, akik beleférnek az átlagos normák közé, kevésbé szembesülnek ezzel, mint azok, akik mások.

Másnak lenni nem baj, nem szégyen. Igazából senki nem ugyanolyan, mint valaki más, csak vannak, akik kicsit jobban elütnek az "átlagtól".

Különleges vagy. Lesznek, akik ezt rosszul fogják értelmezni, lesznek, vannak, akik furcsán néznek, elfordulnak vagy kinevetnek. Kérlek, próbálj meg ne foglalkozni ezekkel az emberekkel. Ők nem ismernek téged, nem tudják, valójában milyen okos, ügyes, igazi kis hős vagy.

Azok az emberek, akik mindent vagy bizonyos dolgokat könnyebben megtanulnak, mint mások, sokszor lenézik azt, akinek bizonyos dolgok nehezebben mennek. Pedig nekik is vannak nehézségeik, csak legfeljebb más területen. Ilyen ez a világ. Mindenki kihangsúlyozza, amiben jó - és igyekszik úgy mutatni, hogy mások gyengébbek abban -, míg a saját gyengeségeit titkolja.

Ebben a világban te, aki nehezebben tudod titkolni a gyengeségedet, mert éppen a titkolni, mást mutatni dolog nem megy, talán sokszor elveszettenk érzed magad. Talán nem érted, miért mondanak az emberek mást, mint amit gondolnak. Miért ugyanaz két dolog, amikor annyi mindenben különbözik. Miért akarnak az emberek olyan dolgokat tőled, amik neked nem kényelmesek. Ez sajnos egy ilyen világ.

Néha úgy tűnhet, hatalmasak az elvárások. Néha úgy tűnhet, én is sokat várok tőled és türelmetlen vagyok. Kérlek, te is légy velem türelmes. Nekem is meg kell tanulnom veled, mi az a tempó, ami jó neked. Mindent megteszek, igyekszem mindenre figyelni, hogy megtaláljam a ritmusodat. Ez néha sikerül és van, amikor nem.

Nagyon sokat tanultam tőled. Arról, hogy mennyire jelentéktelen dolgokat tartanak az emberek fontosnak, miközben észre sem veszik, hogy ha valaki önmagához képest kiemelkedő teljesítményt nyújt. Ezt nagyon sok embernek meg kellene tanulnia. Nem másokhoz kell mérnünk magunkat, hanem önmagunkat kell nap mint nap legyőzni, túllicitálni. Az az igazi győzelem, nem az, amikor másokat a földbe tudunk tiporni egy ereménnyel. Ez az igazi tudás és az igazi érték.

Arra kérlek, soha ne felejtsd el, hogy bármit is mondanak az emberek, neked önmagadból kell a legjobbat, a legtöbbet kihozni. Nem másokhoz mérten vagy értékes, hanem azzal, hogy a saját korlátaidat nap mint nap képes vagy legyőzni.

Ne csüggedj, ha az út nehéznek tűnik, vagy ha megtorpansz, esetleg visszaesel kicsit. Az életben mindenki előtt vannak nehéz kihívások, mindenkit ér veszteség, mindenki követ el hibákat. A cél nem az, hogy ezek nélkül éljünk, hanem, hogy ha egyszer megtörténtek, tudjunk tanulni belőle.

Én rengeteget tanultam abból, hogy te megszülettél, hogy minden nap veled járhatom ezt az utat. Sokkal többet tanultam tőled az emberekről, küzdelmekről, értékekről, mint bárki mástól az életem során. Ezért és még sok másért is nagyon hálás vagyok neked, és bármerre visz az utad, bármeddig is juss el, én mindig melletted fogok állni, fogom a kezed, támogatlak és mindig végtelenül szeretni foglak.

Anya

Valahol el kell kezdeni

Sokféle blogot írtam már, sok témában. Volt, amelyik nagyon személyes volt, és volt, ami inkább csak gyűjtemény. Most viszont valami igazán személyes és különleges dologról szeretnék írni. Azt mondom, szeretnék, de valójában muszáj. Azért, mert úgy érzem, túlcsordultam.

Csilla vagyok, 32 éves, elvált, két gyönyörű gyermek anyukája. Van saját lakásom, kocsim, jól fizető munkám, amit élvezek. Van egy párom, aki elképesztő kitartással és türelemmel áll mellettem. Az életem csodás.

Kb ennyit lát belőlem a külső szemlélő.

Ez a blog az életemről fog szólni. Küzdelmekről, csatákról, csalódásokról, kis örömökről, nagy győzelmekről, és arról, hogyan tanít meg egy anyát arra a gyermeke, hogy teljesen át tudja értékelni a világot.

Hogy rossz anya vagyok-e? Nem tudom. De úgy gondolom, ha valakinek megfordul a fejében ez a kérdés, akkor már annyira nem lehet rossz anya, mert végiggondolja, mit tesz és miért, és sokszor apró hibás döntések miatt is képes úgy éreznii, hogy nem jó. 

Vannak rossz anyák. Olyanok, akik bántják, veszélyeztetik, elhagyják, elpusztítják a gyermeküket. De ezek az anyák szerintem sosem örlődnek azon, hogy rossz anyák-e. Sosem sírják tele a párnájukat éjszakánként vagy sosem ülnek a sarokban kétségbeesetten, hogy tönkretettek egy életet. Mert aki ezt teszi, az törődik. És aki törődik, az minden tőle telhetőt megtesz. Ő pedig nem lehet rossz anya. 

Autizmus spektrumzavar. Egy olyan diagnózis, ami akkor kezdődik, amikor a tudomány széttárja a karját. Jó, ez így elég erős, de sokszor akkor is ez az érzése az embernek.

Veleszületett vagy szerzett? Öröklődik? Van rá hajlam? Mi okozza? Mennyire súlyos? Ezekre nincs konkrét válasz.

És hogy mire van? Amikor egy új élet születik erre a világra, az egy igazi csoda. Van, aki azért születik, hogy jót hozzon, van, aki azért, hogy tanítson. Az én kisfiam is ilyen csoda. Arra tanít, hogy előítéletek nélkül, nyíltan, őszintén nézzek a világba. Hogy meglássam a kis eredményekben is a nap mint nap megszülető csodát. Hogy a maximalizmus helyett képes legyek kis lépéseknek örülni. Hogy megtanulja kitartóan, újra és újra, mindig új erővel nekifutni egy-egy apró sikernek, ammi nekünk hatalmas győzelem.

Ez a blog az életünkről fog szólni. A jó és a rossz dolgokról is. Lesz, ami kényelmetlenül őszinte lesz, akkor is, ha fáj. Lesznek szép pillanatok és kétségbeesések. Ismeretlen utak. Olyanok, amikért biztos fognak rólam az emberek jót és rosszat is gondolni. Meg receptek, ötletek, és olyan módszerek, amik nálunk beváltak, amikkel egy kicsit talán könnyebb az út.