Egy olyan családban, ahol mindenki azt bizonyítja, hogy a nők bármit képesek elérni az életben, és bármilyen helyzetben helyt tudnak állni, nem könnyű kislánynak lenni. Tudom, hogy sokszor úgy tűnik, nagyok az elvárások, néha lehet, hogy azt érzed, kettős a mérce, vagy rád kevesebb figyelem jut, de hidd el, ugyanannyira fontos vagy nekem, mint a testvéred.
Te vagy az a pont az életemben, ami biztos ellensúly, minden értelemben. Néha mégis te vagy az, akitől valóban többet várok, néha talán többet, mint amit a kis lelked elbír. Te vagy fény, a remény arra, hogy ha mindent megteszek, akkor a végén valami jó dolog fog kialakulni. Te mutatod nekem az utat, hogy tudjam, nem csak küzdelem van, hanem igenis lehetnek csodák varázsütésre.
Büszke vagyok rád. Több dolog van a válladon, mint aminek egy ötéves kislányt nyomnia kellene, tudom. Néha biztosan ezért is torpansz meg, ezért vannak a megingások, kitörések. Tudom, hogy ebben a korban nagyon nehéz, ha nem lehetetlen megérteni, hogy a kettős mérce nem az érzésekből, hanem a különböző igényekből, képességekből fakad.
Elmondhatatlanul büszke vagyok rád. Olyan sokat kellett már ilyen rövid élet alatt átélned, te mégis képes vagy életvidám, szerető, huncut és gondtalan gyermek lenni.
Sok dolgot fogsz majd hallani az emberektől. Lesznek, akik rosszakat fognak mondani a testvéredre, és biztosan lesznek, akik majd "elvárják", hogy ne állj mellé. Erősnek kell lenned. Értened, érezned kell, hogy a család a legfontosabb kötelék - akkor is, ha nem mindig a vér köti össze benne az embereket. Ahogyan mi melletted állunk, úgy van szükségünk arra, hogy te is mellettünk állj. Akkor is, ha mind tudjuk, hogy ez nem mindig könnyű, sőt, néha nagyon nehéz. Néha iszonyúan fáj. De a család az egyetlen, ami mindig ott van. Akkor is, ha hibázol, ha elesel. Mi mindig ott leszünk, hogy segítsünk felállni.
Tudom, most még nehéz megérteni, hogy a testvéred más. Igazából, talán most még nem is ezt nehéz megérteni, hanem azt, hogy miért látszik az, hogy tőled néha többet várok, mint tőle. Azt kell értened, hogy ez nem kivételezés. Téged pontosan ugyanúgy szeretlek, mint a testvéredet, és ugyanannyira örülök a sikereidnek. Azt kell látnod és megértened, ha nehéz is, hogy neki ezek a sikerek sokkal rögösebb úton érhetők el, mint neked.
Abban reménykedem, hogy te, aki ilyen közelről látod, hogy milyen másnak lenni, sokkal toleránsabb, megértőbb, elfogadóbb felnőtt leszel majd, mint amilyen akár én voltam néhány évvel ezelőtt. Azt remélem, hogy ez a helyzet megtanít téged is, ahogyan engem megtanított, hogy az életben mik az igazán fontos dolgok.
Igyekszem úgy élni és úgy segíteni mindkettőtöket az életben, hogy soha ne kelljen egymást tehernek megélni. Igyekszem megtanítani nektek, hogy a testvéri szeretet és összetartás mennyire fontos, de hogy ennek sosem szabad azt jelentenie, hogy egymásra telepszünk.
Lesznek, voltak már korábban is, akik azt mondják, hogy majd a te feladatod lesz átvenni a helyemet, ha én már nem tudom a testvéredet segíteni. Tudnod kell, hogy minden erőmmel azon dolgozom, hogy ő is képes legyen teljes, önálló felnőtt életet élni, és hogy részemről sosem volt az életednek az a célja, hogy legyen valaki, akire őt rábízhatom, ha én már nem vagyok.
Tudom, hogy ha megtanulod mindazt, amit az életünk során megtapasztalunk, és át tudom neked adni a szeretet és az elfogadás képességét, akkor, ha mégis úgy alakul, nem fogsz megfutamodni a feladattól, hogy segíts a testvérednek. De mindig tudd, hogy a saját, külön életed önmagában fontos, és sosem várnám el tőled, hogy ezt feladd azért, hogy más életét éld. Ezt senkitől nem lehet elvárni.
Azt kérem tőled, hogy a kis szíved minden elfogadásával és szeretetével fordulj a világhoz, én pedig megígérem, hogy ugyanúgy foglak ezentúl is szeretni és támogatni, ahogyan mndig, hogy neked is legjobb, legszebb életed legyen.
Anya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése