Sokféle blogot írtam már, sok témában. Volt, amelyik nagyon személyes volt, és volt, ami inkább csak gyűjtemény. Most viszont valami igazán személyes és különleges dologról szeretnék írni. Azt mondom, szeretnék, de valójában muszáj. Azért, mert úgy érzem, túlcsordultam.
Csilla vagyok, 32 éves, elvált, két gyönyörű gyermek anyukája. Van saját lakásom, kocsim, jól fizető munkám, amit élvezek. Van egy párom, aki elképesztő kitartással és türelemmel áll mellettem. Az életem csodás.
Kb ennyit lát belőlem a külső szemlélő.
Ez a blog az életemről fog szólni. Küzdelmekről, csatákról, csalódásokról, kis örömökről, nagy győzelmekről, és arról, hogyan tanít meg egy anyát arra a gyermeke, hogy teljesen át tudja értékelni a világot.
Hogy rossz anya vagyok-e? Nem tudom. De úgy gondolom, ha valakinek megfordul a fejében ez a kérdés, akkor már annyira nem lehet rossz anya, mert végiggondolja, mit tesz és miért, és sokszor apró hibás döntések miatt is képes úgy éreznii, hogy nem jó.
Vannak rossz anyák. Olyanok, akik bántják, veszélyeztetik, elhagyják, elpusztítják a gyermeküket. De ezek az anyák szerintem sosem örlődnek azon, hogy rossz anyák-e. Sosem sírják tele a párnájukat éjszakánként vagy sosem ülnek a sarokban kétségbeesetten, hogy tönkretettek egy életet. Mert aki ezt teszi, az törődik. És aki törődik, az minden tőle telhetőt megtesz. Ő pedig nem lehet rossz anya.
Autizmus spektrumzavar. Egy olyan diagnózis, ami akkor kezdődik, amikor a tudomány széttárja a karját. Jó, ez így elég erős, de sokszor akkor is ez az érzése az embernek.
Veleszületett vagy szerzett? Öröklődik? Van rá hajlam? Mi okozza? Mennyire súlyos? Ezekre nincs konkrét válasz.
És hogy mire van? Amikor egy új élet születik erre a világra, az egy igazi csoda. Van, aki azért születik, hogy jót hozzon, van, aki azért, hogy tanítson. Az én kisfiam is ilyen csoda. Arra tanít, hogy előítéletek nélkül, nyíltan, őszintén nézzek a világba. Hogy meglássam a kis eredményekben is a nap mint nap megszülető csodát. Hogy a maximalizmus helyett képes legyek kis lépéseknek örülni. Hogy megtanulja kitartóan, újra és újra, mindig új erővel nekifutni egy-egy apró sikernek, ammi nekünk hatalmas győzelem.
Ez a blog az életünkről fog szólni. A jó és a rossz dolgokról is. Lesz, ami kényelmetlenül őszinte lesz, akkor is, ha fáj. Lesznek szép pillanatok és kétségbeesések. Ismeretlen utak. Olyanok, amikért biztos fognak rólam az emberek jót és rosszat is gondolni. Meg receptek, ötletek, és olyan módszerek, amik nálunk beváltak, amikkel egy kicsit talán könnyebb az út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése