Karácsonyi lidércnyomás

Összességében jól sikerült a karácsonyunk. Mindenkivel találkoztunk, akivel terveztük, mindenütt töltöttünk időt, mindenkinek jutott ajándék, a nagymamák is elégedettek, és sikerült megúszni a dolgot tíz kiló felszedése nélkül.

Nálunk a karácsony nem azért lett kicsit megterhelő, mert az utolsó pillanatban rohangáltunk ajándékok vagy fa után, nem is azért, mert mindenütt megtömtek vagy leitattak minket. Az egyszerűbb lett volna. Nekünk máshogy kell rendezni egy karácsonyt. Ha valahová megyünk, visszük az enni- és innivalót, főleg a süteményt, és minden idegen helyen fel vagyunk készülve, hogy bármikor elpattanhat a húr, és akkor el kell jönni.

Azért sikerült elég meghitt, családi ünnepet kerekteni magunknak:

Életemben először sütöttem egészben libát - lehet, a kezdők szerencséje, de kifejezetten jól sikerült

Nagyon igyekeztem, hogy mindenkinek ugyanolyan szépre sikerüljön az ajándéka - végül fel kellett címkéznem, nehogy összekeverjük, kinek mit adunk :)

Közösen díszítettük a fát

Ferkó is nagyon élvezte a dolgot

Aztán pedig alig győzték kivárni, hogy kibonthassák az ajándékokat

Két napot itthon töltöttünk, kettőt Semjénben, kettőt Békéscsabán. Ez rengeteg utazás - a harmadik naptól gyakorlatilag napi 120 km -, amit azért a gyerekek nem viseltek könnyen.

A harmadik nap estéjén robbant a bomba. Ferkó nagyon fáradt volt. Nem aludt valami sokat előző éjjel sem, utaztunk is, ráadásul rengeteg, számára ismeretlen - vagy maximum egyszer látott emberrel találkoztunk. Este fél hét körül elkezdődött a lavina. Először csak a szokásos, fáradtságnál előjövő zümmögés jött. Én a konyhában voltam a vendégekkel, Laci próbálta elterelni a fiigyelmét mindenfélével. Végül, mikor bementem, már rendesen erővel kellett lefogni. Ölbe vettem, csitítottam, énelektem neki, ringattam, de semmi nem használt. Teljes erejéből feszült nekem, vergődött, rúgott, ütött, csípett, próbált elszabadulni a kezemből. Kétségbeejtő és ijesztő volt. Éreztem, hogy csak a minimális fizikai erőfölényem van, semmi más eszközöm, és nem tudom megállítani ezt a kínlódást, ahogyan ő sem képes kiszabadulni belőle. Nem tudom, mi történt volna, ha elengedem, de amilyen mozdulatokkal meg erővel akart menekülni, féltem, hogy kárt tesz valamiben vagy magában.

Végül Lacival úgy döntöttünk, elvisszük fürdeni - végülis ott volt az idő. Szóltunk neki, hogy induljon pisilni és fürdeni. Itt jött a még elképesztőbb rész. Mintha kattant volna valami, betöltődött a rutin, a gyerek ment, pisilt, levetkőzött, be a kédba, és szépen nekiállt játszani - fürdőjáték híján egy szappantartóval meg egy szivaccsal. Körülbelül negyedórát pancsolt, aztán felöltözött pizsamába. Ezután teljes nyugodtsággal játszott még lefekvés előtt úgy egy órát, mintha nem is lett volna az előbbi roham.

Igazán ebben látszik, milyen ijesztő is egy ilyen ismeretlen állapot. Eddig ezen kívül egyszer fordult elő, hogy ilyen kontrollálhatatanul bepörgette magát Ferkó - akkor Adriéknál voltunk, még évekkel ezelőtt -, így nincs sok tapasztalatunk ennek a kezelésében, szerencsére. Viszont ez az eset megijesztett. Rá kellett döbbennem, hogy már nem kell sok idő és a gyereknek nagyobb lesz a fizikai ereje, mint az enyém, és ha nem előzzük meg az ilyen szituációkat, fogalmam sincs, hogy mi fog történni, ha nem bírom majd visszatartani. Erre is fel kell készülni, és mivel lassan elég idős lesz, hogy elkezdje érteni, meg kell majd beszélnünk vele, hogy amikor érzi a késztetést ezekre a pörgésekre, akkor tudatosan kezdjen el valmi mást, mert csak így lehet majd elfedni, kezelni ezeket a rohamokat. Sajnos az ilyen embereknél ez felnőttkorban is nagyrészt tudatos szokás, mint udatalatti viselkedés, de megtanulható, úgyhogy nem fogom feladni.

Gluténmentes mézeskalács

Ezt a receptt régóta készítem gluténmentesen. Drága nagymamám imádta, pedig a kiválasztásánál egyetlen szempont dominált, a klasszikus mézesekkel ellentétben ezt nem kell pihentetni a sütés előtt.

A recept: 70 dkg liszt (ez gluténmentes lisztkeverék nálunk), 30 dkg cukor, 2 dl méz, 4 tojás, csipet só, fahéj, szegfűszeg (én ezt kihagyom, mert nem szeretem benne). Csak össze kell gyúrni és lehet nyújtani és sütni. Nekem kicsit most túl omlós lett, anya javaslatára legközelebb eggyel több tojásból sütöm. Viszont elképesztően finom.

A folyamat:

Kinyújtjuk a tésztát

Formákat szaggatunk belőle

És megesszük :)

Gluténmentes, tejmentes bejgli

A süti, ami akkor jó, ha reped, de mégsem reped, körülbelül így tudnám összefoglalni a bejgli lényegét. Nálunk nagyon sokáig nem került a karácsonyi sütemények közé - nem tudnám megmondani, hogy miért, mindenesetre, anya néhány éve fedezte fel a benne rejlő lehetőségeket. Idén először én is készítek, természetesen glutén- és tejmentes verzióban.

A tészta recepje eredetileg innen van, bár én a Shar helyett a Naturbit glutén- és búzamentes liszkeverékét használom.

A hozzávalók: 25 dkg lisztkeverék, csipet só, fél csomag szárított élesztő (én egész csomaggal készítettem), 3,5 dkg porcukor, 10 dkg margarin, 0,5 dl rizstej (ez utóbbi kettő összeolvasztva), egy tojás sárgája, csipet só.

A hozzávalókat össze kell gyúrni, kicsit állni hagyni, aztán két rúdhoz kinyújtani.

A próbasütésnél mákos tölteléket hazsnáltam, szintén a linkelt recept alapján, néhány dolgot elhagyva: 200g darált mák, 100g cukor, 150ml rizstej, 1 citrom héja, őrölt fahéj

Most diós bejgli készül. Ennek két oka van. Először is, Ferkó nem szereti a mákosat, másodszor, Lacinak nem volt kedve mákot darálni, így abban maradtunk, hogy mivel a nagyiknál lesz mákos, mi idén kihagyjuk.

A diós tölteléket több helyről vadásztam össze, aztán magam állítottam be a megfelelő hozzávalók arányát: 25 dkg darált dió, ízlés szerint fahéj, 5 tk kristálycukor, 1,5 ek virágméz és annyi tej, hogy kenhető állagú legyen a massza.

Az elkészült tekercseket tojással kell megkenni és lassú tűzön kisütni.

Kicsit megrepedt, de az íze finom :)

Alkotások

Bár pszichológiai értelemben véve az autizmussal élő gyerekeknek nincs fantáziatevékenysége, azért Ferkó egészen sok érdekes - én úgy mondanám fantáziadús - alkotást készít.

Páva

Még egy páva

Virág

Dinoszaurusz
Igen, az ott középen a TV távirányítója, de jól megfér a montázsban a headsetem és a Barbie baba cipője is... :)

Pillangó

Dinoszaurusz
A krokodil önmagában nem volt elég őslény-szerű, ezért kicsit ki kellett egészíteni.

Virág

Évi
Ebben aztán minden van, matrica, dominó, szalag, Madagaszkár pingvinjei kugligolyó (a szeme) meg fagyisdoboz is...

Látható, hogy a felhasznált eszközök és anyagok tekintetében szinte bármi szóba jöhet. Egyébként most fedezzük fel a tangram lehetőségeit, ami nagyon le tudja kötni. Mindenesetre, ezek a formaépítések sok segítséget nyújtanak abban, hogy megnyugodjon, illetve ezekkel ki lehet zökkenteni a tipikus stílusjegynek számító ritmikus ugrálásból és zümmögésből.

Mikulás három felvonásban

Megkeződött a szezon. Nekünk a szeptember-január közti program egyébként is sűrű: Vica születésnapjával kezdünk szeptemberben, aztán decemberben Fernc nap, Mikulás, Éva nap, karácsony, és januárban Ferkó szülinapjával zárunk. 

Mindez persze csak a családi része az ünneplésnek - bár az is megér egy misét. Emellett viszont ugye van a hivatalos rész, ami az óvodát és munkahelyeket jelenti. Laciéknál idén nem családos a mikulás buli, úhogy egy mínusz. A többi viszont :)

Tegnap két mikulást tudtunk le egymás után, ami nem kis teljesítmény. Délelőtt az oviban járt a nagyszakállú, ennek örömére a gyerekek gazdagabbak lettek egy-egy csomaggal. Mindketten nagyon élvezték a dolgot, Vicáéknál készült fotó is - Ferkóéknál szerintem nem, mert az ovónéni nem mondta. Mindenestre, neki is tetszett a Mikulás, ami már egy jó kezdet.

Délután-este céges bulira mentünk. Az ITSH nagy családi programot álmodott meg, játszóházzal, zenekarral (értsd óriási tömeg és indokolatlanul nagy hangosítás). Rutinosan az oviból előbb hazamentünk. Kis evés, átöltözés, WC, aztán mehettünk is forgatagban. Vica nagyon izgatott volt a dolog miatt (játszóház és Mikulás együtt, az csak jó lehet), Ferkóval meg konkrétan alig bírtunk - mondtam is többször, hogy csak addig maradunk, amíg szót fogadnak.

Az óriási tömeg kiszámítható volt. Rengeteg gyerek, még több szülő. Nagy tisztelet a szervezésnek, hogy tényleg odafigyeltek mindenre. Volt diétás menü ételérzékenyeknek (előzetes felmérés alapján), amúgy meg annyi kaja, süti, ropi és üdítő, hogy szerintem a fele megmaradhatott. 

A játszóházban eddig még nem voltunk - pedig ez van hozzánk legközelebb -, de fogunk járni, mert nagyon bejött a gyerekeknek. Többféle ugrálóvár van, innentől minket meg is vettek. Hármat próbáltak ki a gyerekek. Igazából egy olyan volt, amibe szívem szerint beengedtem volna őket, mert ott egészen oda lehetett melléjük menni - könnyű őket összeszedni, ha menni kell. Ennél a játéknál kezdtünk, de túl nehéznek bizonyult - konykrétan olyan meredek volt, hogy még Ferkó se bírt felmászni a tetejére, hogy lecsússzon a csúszdán, pedig kitartóan próbálkozott és alapjában nagyon jól mászik fel mindenre. A sikertelenség ellenére azért elég sokáig elugráltak rajta. 

Ezután jött egy másik ugráló valami. Középen felfúvódott egy dob, arra kellett szélről ráugrálni. Itt csoportosan lehetett bemenni és időlimit volt. Előre rettegtem, Ferkót hogy hívjuk ki - felnőtt ugye nem mehet be -, de amikor lejárt az idő, a felügyelő szólt neki, Ferkó pedig viszonylag könnyen és magától (!) kimászott. Ez új rekordnak számított, büszkék is voltunk rá rendesen.

Utána ettünk egy kicsit - Ferkó szendvicset, Vica kivit, meg ittak egy-egy pohár narancslevet - kb olyan sebességgel tüntették el, mint akik előtte szabadultak a sivatagból... hiába na, az ugrálás kemény munka.

Megpróbálkoztunk kicsit nyugisabb, ülős játékokkal is, de az nem volt túl népszerű - naná, ha ugrálni is lehet, ki akar ülni, ugye? Szóval, miután ez nem jött be, maradt az ugrálóvár. Vica nagyon be akart menni az egyikbe, amitől én meg nagyon tartottam, mivel jó mély volt hátrafelé, és ismét féltem, hogy Ferikét hogy hívjuk ki. Végül a dolgot az oldotta meg, hogy kb egy órát folyamatosan ugrált ben, úgyhogy, amikor szóltunk a felügyelő srácnak, ő bekiabált neki, Ferkó pedig szépen kijött az egyik csúszdán. Csodásan nézett ki, teljesen leizzadva, lángoló piros arcocskával és fülig érő vigyorral.

A télapóval végül személyesen nem találkoztunk. Óriási sor volt, ami egy óra után sem akart apadni - minden gyereket lefotóztak a télapó ölében, így nagyon lassan haladt a dolog. Ferkót annyira nem hatotta meg a dolog, Vicával pedig sikerült megbeszélni, hogy elég a csomag, úgyhogy egy manólánytól szereztem két zacsit és mehettünk is haza. 

Otthon még gyors vacsi, fürdés, és úgy gondoltuk, kellően elfáradt a két gyerek, úgyhogy nyugis este. Sajnos a gyerekek nem így gondolták. Mire megvacsoráztunk és megfürödtek, sikerült átlendülniük a holtponton, így még sokáig nem aludtak el. Ez igazából a ma reggeli korán kelés miatt volt kellemetlen inkább. Végül szokásos módon Ferkó dőlt ki hamarabb, aztán minimum fél órával később Vica is megadta magát az álmosságnak.

A harmadik felvonás ma következik. Vagyis már folyamatban van. Vicáék csoportja ma Nyíregyházára ment a mikulásfaluba. Ferkóékat nem viszik, egy ekkora utat nem mernek bevállalni velük, de azért csomagot neki is rendeltem. Így a mai reggelünk úgy nézett ki, ogy hétre kellett az oviba érni (természetesen 5 percet késtünk). Vicáéknak ma nem rendeltek kaját, úgyhogy a reggelit mindenki magának hozta. Vica ezt nagyon élvezte, szépen készítettünk melegszendvicset, kubut meg egy szaloncukrot (szigorúan a mikuláscsomagból, mert én olyat nem veszek évek óta). Nagyon várta ezt a kirándulást. Ferkó szépen otthon megette a szendvicset, ő teát ivott, mert a kubut nem szereti, aztán mentünk is az oviba. 

A mai nap szépsége, hogy fél kettőkor érnek vissza a kirándulósok, úgyhogy ma korán megyek a gyerekekért az oviba. Így végülis Ferkó is hamarabb hazajön és neki is lesz még egy (ez már a harmadik) csomagja. És, ha ez nem lenne elég, ma ugye Ferenc nap van :)

Fotózkodtunk

A hagyományos karácsonyi ajándékokhoz hozzá tartozik nálunk, hogy készítünk családi fényképeket. Már amúgy is régóta készülünk egy családi fotózásra, most a kettőt összekötöttük. A fenti montázs már ennek egy végeredménye.