Megkeződött a szezon. Nekünk a szeptember-január közti program egyébként is sűrű: Vica születésnapjával kezdünk szeptemberben, aztán decemberben Fernc nap, Mikulás, Éva nap, karácsony, és januárban Ferkó szülinapjával zárunk.
Mindez persze csak a családi része az ünneplésnek - bár az is megér egy misét. Emellett viszont ugye van a hivatalos rész, ami az óvodát és munkahelyeket jelenti. Laciéknál idén nem családos a mikulás buli, úhogy egy mínusz. A többi viszont :)
Tegnap két mikulást tudtunk le egymás után, ami nem kis teljesítmény. Délelőtt az oviban járt a nagyszakállú, ennek örömére a gyerekek gazdagabbak lettek egy-egy csomaggal. Mindketten nagyon élvezték a dolgot, Vicáéknál készült fotó is - Ferkóéknál szerintem nem, mert az ovónéni nem mondta. Mindenestre, neki is tetszett a Mikulás, ami már egy jó kezdet.
Délután-este céges bulira mentünk. Az ITSH nagy családi programot álmodott meg, játszóházzal, zenekarral (értsd óriási tömeg és indokolatlanul nagy hangosítás). Rutinosan az oviból előbb hazamentünk. Kis evés, átöltözés, WC, aztán mehettünk is forgatagban. Vica nagyon izgatott volt a dolog miatt (játszóház és Mikulás együtt, az csak jó lehet), Ferkóval meg konkrétan alig bírtunk - mondtam is többször, hogy csak addig maradunk, amíg szót fogadnak.
Az óriási tömeg kiszámítható volt. Rengeteg gyerek, még több szülő. Nagy tisztelet a szervezésnek, hogy tényleg odafigyeltek mindenre. Volt diétás menü ételérzékenyeknek (előzetes felmérés alapján), amúgy meg annyi kaja, süti, ropi és üdítő, hogy szerintem a fele megmaradhatott.
A játszóházban eddig még nem voltunk - pedig ez van hozzánk legközelebb -, de fogunk járni, mert nagyon bejött a gyerekeknek. Többféle ugrálóvár van, innentől minket meg is vettek. Hármat próbáltak ki a gyerekek. Igazából egy olyan volt, amibe szívem szerint beengedtem volna őket, mert ott egészen oda lehetett melléjük menni - könnyű őket összeszedni, ha menni kell. Ennél a játéknál kezdtünk, de túl nehéznek bizonyult - konykrétan olyan meredek volt, hogy még Ferkó se bírt felmászni a tetejére, hogy lecsússzon a csúszdán, pedig kitartóan próbálkozott és alapjában nagyon jól mászik fel mindenre. A sikertelenség ellenére azért elég sokáig elugráltak rajta.
Ezután jött egy másik ugráló valami. Középen felfúvódott egy dob, arra kellett szélről ráugrálni. Itt csoportosan lehetett bemenni és időlimit volt. Előre rettegtem, Ferkót hogy hívjuk ki - felnőtt ugye nem mehet be -, de amikor lejárt az idő, a felügyelő szólt neki, Ferkó pedig viszonylag könnyen és magától (!) kimászott. Ez új rekordnak számított, büszkék is voltunk rá rendesen.
Utána ettünk egy kicsit - Ferkó szendvicset, Vica kivit, meg ittak egy-egy pohár narancslevet - kb olyan sebességgel tüntették el, mint akik előtte szabadultak a sivatagból... hiába na, az ugrálás kemény munka.
Megpróbálkoztunk kicsit nyugisabb, ülős játékokkal is, de az nem volt túl népszerű - naná, ha ugrálni is lehet, ki akar ülni, ugye? Szóval, miután ez nem jött be, maradt az ugrálóvár. Vica nagyon be akart menni az egyikbe, amitől én meg nagyon tartottam, mivel jó mély volt hátrafelé, és ismét féltem, hogy Ferikét hogy hívjuk ki. Végül a dolgot az oldotta meg, hogy kb egy órát folyamatosan ugrált ben, úgyhogy, amikor szóltunk a felügyelő srácnak, ő bekiabált neki, Ferkó pedig szépen kijött az egyik csúszdán. Csodásan nézett ki, teljesen leizzadva, lángoló piros arcocskával és fülig érő vigyorral.
A télapóval végül személyesen nem találkoztunk. Óriási sor volt, ami egy óra után sem akart apadni - minden gyereket lefotóztak a télapó ölében, így nagyon lassan haladt a dolog. Ferkót annyira nem hatotta meg a dolog, Vicával pedig sikerült megbeszélni, hogy elég a csomag, úgyhogy egy manólánytól szereztem két zacsit és mehettünk is haza.
Otthon még gyors vacsi, fürdés, és úgy gondoltuk, kellően elfáradt a két gyerek, úgyhogy nyugis este. Sajnos a gyerekek nem így gondolták. Mire megvacsoráztunk és megfürödtek, sikerült átlendülniük a holtponton, így még sokáig nem aludtak el. Ez igazából a ma reggeli korán kelés miatt volt kellemetlen inkább. Végül szokásos módon Ferkó dőlt ki hamarabb, aztán minimum fél órával később Vica is megadta magát az álmosságnak.
A harmadik felvonás ma következik. Vagyis már folyamatban van. Vicáék csoportja ma Nyíregyházára ment a mikulásfaluba. Ferkóékat nem viszik, egy ekkora utat nem mernek bevállalni velük, de azért csomagot neki is rendeltem. Így a mai reggelünk úgy nézett ki, ogy hétre kellett az oviba érni (természetesen 5 percet késtünk). Vicáéknak ma nem rendeltek kaját, úgyhogy a reggelit mindenki magának hozta. Vica ezt nagyon élvezte, szépen készítettünk melegszendvicset, kubut meg egy szaloncukrot (szigorúan a mikuláscsomagból, mert én olyat nem veszek évek óta). Nagyon várta ezt a kirándulást. Ferkó szépen otthon megette a szendvicset, ő teát ivott, mert a kubut nem szereti, aztán mentünk is az oviba.
A mai nap szépsége, hogy fél kettőkor érnek vissza a kirándulósok, úgyhogy ma korán megyek a gyerekekért az oviba. Így végülis Ferkó is hamarabb hazajön és neki is lesz még egy (ez már a harmadik) csomagja. És, ha ez nem lenne elég, ma ugye Ferenc nap van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése