A süti, ami akkor jó, ha reped, de mégsem reped, körülbelül így tudnám összefoglalni a bejgli lényegét. Nálunk nagyon sokáig nem került a karácsonyi sütemények közé - nem tudnám megmondani, hogy miért, mindenesetre, anya néhány éve fedezte fel a benne rejlő lehetőségeket. Idén először én is készítek, természetesen glutén- és tejmentes verzióban.
A tészta recepje eredetileg innen van, bár én a Shar helyett a Naturbit glutén- és búzamentes liszkeverékét használom.
A hozzávalók: 25 dkg lisztkeverék, csipet só, fél csomag szárított élesztő (én egész csomaggal készítettem), 3,5 dkg porcukor, 10 dkg margarin, 0,5 dl rizstej (ez utóbbi kettő összeolvasztva), egy tojás sárgája, csipet só.
A hozzávalókat össze kell gyúrni, kicsit állni hagyni, aztán két rúdhoz kinyújtani.
A próbasütésnél mákos tölteléket hazsnáltam, szintén a linkelt recept alapján, néhány dolgot elhagyva: 200g darált mák, 100g cukor, 150ml rizstej, 1 citrom héja, őrölt fahéj
Most diós bejgli készül. Ennek két oka van. Először is, Ferkó nem szereti a mákosat, másodszor, Lacinak nem volt kedve mákot darálni, így abban maradtunk, hogy mivel a nagyiknál lesz mákos, mi idén kihagyjuk.
A diós tölteléket több helyről vadásztam össze, aztán magam állítottam be a megfelelő hozzávalók arányát: 25 dkg darált dió, ízlés szerint fahéj, 5 tk kristálycukor, 1,5 ek virágméz és annyi tej, hogy kenhető állagú legyen a massza.
Az elkészült tekercseket tojással kell megkenni és lassú tűzön kisütni.
Az elkészült tekercseket tojással kell megkenni és lassú tűzön kisütni.
Kicsit megrepedt, de az íze finom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése