Hányszor hangzik el ez a mondat egy szülő szájából? Hányszor hangzik el, amikor mondjuk egy autista gyereket szeretnénk kizökkenteni a kényszerviselkedésből?
De vajon a gyerek tudja, mi az, hogy nyugalom?
A Hogyan játsszunk és tanuljunk autista gyerekkel könyvet a frankfurti utazásom alatt tudtam rendesen elővenni. A repülőút meg a reptéri várakozás jó apropó volt, hogy belemélyedjek. Nagyon sok érdekes és hasznos dolgot olvastam benne - olyanokat is, amik nekünk nem aktuálisak - minden autista gyereket nevelő szülőnek melegen tudom ajánlani. Ez a bejegyzés is az egyik ebben a könyvebn olvasott dologra épül, kiegészítve a saját tapasztalataimmal.
Amikor Ferkó még egész kicsi volt, egyszer egy védőnői látogatás srán szóba került, hogy nem nyúl hozzá a forró tűzhelyhez, mert ugye forró. Erre a fiatal védőnéni megkérdezte, hogy hogyan tanítottam meg erre. A válasz egyszerű, és talán kicsit kegyetlennek tűnik: engedtem, hogy megtapasztalja. Nem, ez nem azt jelenti, hogy hozzányomtam a gyerek kezét a forró sütőhöz, csak engedtem, hogy amikor nem volt eszeveszetten meleg, odanyúljon, majd gyorsan el is kapja a kezét. Természetesen sírás jött utána, de nem okozott maradandó sérüléseket a próba. Arra viszont teljesen alkalmas volt, hogy a gyerek megértse, amikor azt mondom forró vagy süt, akkor nem szabad odanyúlni, mert az fáj. Még ha ekkor a "fáj" jelentése nem is fogalmazódik meg szóként, csupán neurológiai választ jelent.
Érdemes elgondolkozni azon, mit jelent a nyugalom. Mindenkinek mást, ugye ez az elfogadott válasz. De mondjuk mit jelent a gyereknek? Vajon tényleg tudja, hová kell "visszavonulnia", amikor azt mondjuk, hogy nyugodjon meg?
A könyv szerint ahhoz, hogy a gyereket meg tudjuk nyugtatni, először meg kell határoznunk a nyugalom fogalmát. Itt nem valamiféle definíciót keresünk, hanem azt az állapotot kell felismernünk, amikor a gyerek nyugodt, és ezt tudatosítanunk kell benne. Ehhez mindössze az kell, hogy megfigyeljük, mik azok a dolgok, mi az a szituáció, ami erőfeszítés nélkül megnyugtatja a gyereket. Nálunk ez például a Buborékrepülés relaxációs mesekönyv, de mostanában rászoktunk a youtube relaxációs és mélyalvást segítő zenéire is (a zenéről, illetve a Hogyan játsszunk és tanuljunk könyvben leírt alkalmazásáról és az ehhez kapcsolódó saját tapasztalataimról egy másik bejegyzésben fogok írni).
A lényeg, hogy amikor látjuk, érezzük, hogy a gyerek nyugodt, ezt tudatosítani kell benne, meg kell nevezni az állapotot: Látod, milyen jó nyugodtank lenni, milyen nyugodt vagy most. Ha ezt kellően sokat csináljuk, akkor a "nyugodj meg" kérést a gyerek kötni tudja majd ehhez a kellemes állapothoz, és tudatosan vissza fog tudni vonulni a nyugalomba. Ehhez persze jól jöhet a segítség - a megfelelő szituáció vagy környezet megteremtése (friss levegő, párnák, zene, kedvenc játék, egy takaró, ami a gyereknek kell a megnyugváshoz és a biztonságrézethez).
Tehát, amit meg kell jegyezni, hogy mint bármely új fogalom, a nyugalom is csak akkor működik, ha a gyerek képes megérteni, és valamihez kötni a jelentését. És ha ezt tudatosítjuk benne, akkor egyre könnyebb lesz eljutnia ebbe az állapotba, amikor arra kérjük, nyugodjon meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése