2016. február 10., szerda

Iskolába megyünk

Ma délelőtt volt a vizsgálat, amitől az utóbbi időben a legtöbbet féltem. Nagyon sok múlt azon, hogy ma mit mondanak a Nevelési Tanácsadóban.

Elöljáróban elmondanám, hogy ma nagyon pozitívan csalódtam abban az intézményben, két olyan felelős személlyel sikerült találkoznom, akik kicsit visszaadták a hitem a rendszerben.

Első körben gyógypedagógiai vizsgálat volt. Ferkó itt nem volt túl segítőkész - szépen leült játszani, meg velem hajlandó volt feladathelyzetbe is kerülni, igaz, csak játék formájában, viszont a gyógypedagógus kérdésére, miszerint rajzolna-e neki valamit, határozott NEM volt a válasza. Szerencsére a hölgy nem akarta erőltetni.

Amivel szerintem sokat lendítettünk a vizsgálat eredményességén, az az előzetes felkészülés. Ismerem annyira a fiamat, meg amúgy általában a gyerekeket, hogy idegen környezetben, idegen emberek előtt nem mindig hozzák azt, amit várnak tőlük. Félő volt, hogy ha egy akkor először látott gyógypedagógus feladatot akar vele megoldatni, az zátonyra fog futni. Éppen ezért tegnap rászántam néhány órát és kiválogattam néhány sokatmondó fényképet Ferkó alkotásairól, illetve olyan helyzetekről, amik relevánsak lehetnek az iskolaérettség szempontjából (ahol Vicával együtt játszik szituációs játékot - konyha; ahol ír, rajzol (ez fontos a ceruzatartás, a testtartás és a feladathelyzet szempontjából is), ahol könyvet "olvas stb.) A gyógypedagógus nagyon hálás volt ezekért, mivel így természetes közegében tudta "megfigyelni" a gyereket, nem csak az elmondásaimra kellett hivatkoznia. ezt a felkészülést mindenkinek csak javasolni tudom.

Itt jegyezném meg, hogy lehet, hogy sikerült kicsit kimozdítanunk a tudományt a sarkaiból. Az alaptételként le van fektetve, hogy az autista embereknek nincs fantáziatevékenysége. A gyógypedagógus hölgy azonban Ferkó montázsait látva azt mondta, hogy ezek egyértelmű jelei a fantáziatevékenységnek, és annyira megörült ennek, hogy el is kérte a képeket, hogy megmutathassa a kollégáinak, és azt mondta, ezzel érdemes tovább is foglalkozni (talán sikerül egy újabb katergorikus skatulyát kivenni az autizmus általános leírásából ezzel).

A gyógypedagógus amúgy mindenre kíváncsi volt, ami a napi életünkkel kapcsolatos, és mindent gondosan le is írt, a napi itthoni fejlesztésektől kezdve addig, hogy Ferkó nem ragaszkodik rögeszmésen tárgyakhoz, napirendhez vagy nem rendmániás. Vele is egyetértettünk, hogy az irány jó, csak még sokat kell dolgozni.

Ezután kis pihi következett (10 perc), aztán jött a nehezebb kör, a pszichológiai értékelés - vagyis az IQ teszt. A kinézett iskola ugyanis csak normál intellektusú (csúnyábban szólva ép értelmű) gyerekeket fogad.

Mivel Ferkó nem beszél összefüggően, ezért egy nonverbális tesztet kellett végigcsinálnia. Szerencsére a pszichológus volt olyan rugalmas, hogy ott lehettem mellette. Ez nagyon sokat jelentett neki, mivel így meg tudtam nyugtatni, illetve sokszor vissza tudtam terelni a feladathelyzetbe, ha elkalandozott a figyelme. Ez egy elég nagy gond nála, hogy könnyen elterelődik, erre még nagyon rá kell majd dolgozni.


Szóval a teszt (hivatalos leírás): SON-teszt: Snijders-Oomen intelligencia-teszt

Ezt a tesztet egy holland pszichológusnő dolgozta ki, eredetileg hallássérültek számára. A „mozaik” feladatsor kivételével időmentes (kb. 60 percig tart), viszonylag kultúrafüggetlen. Két parallel tesztsor van, ebből kiemelem, amit nekünk meg kellett csinálni.

1)      Formaészlelés: Mozaik és Rajzolás szubtesztek
Mozaik: az észlelt alakot lapokból és kockákból kell összerakni
Rajzolás: komplex mozgáskoordinációhoz kötött Gestalt-képzés
2)      Közvetlen emlékezet: Emlékezet képekre és Knox kockák
Emlékezet: rövid ideig exponált képekre kell emlékezni (kiválasztani sorozatból)
Mozgásutánzás
Knox: kockákat kell sorba rakni (a kísérletvezető először megmutatja)
3)      Elemi kombinatív készség (szemléletes összefüggések felismerése): Kombináció és képkiegészítés
kombináció = képösszerakás, képrendezés
képkiegészítés: az egész ismeretében kiválasztani a lehetséges hiányzó részt.
4)      Absztrakciós képesség: Analógiák és szortírozás
soralkotás és osztályozás

A mi tesztünk végülis mind a négy csoportot érintette, összességében pedig kb 1,5 órát vett igénybe. Ferkó az első feladatcsoportban 12, a másodikban 3,25, a harmadikban 6,5, a negyedikben pedig 9,25 évesnek megfelelő szinten teljesített.

A feladatoknál alapból az a koncepció, hogy ha egy adott tpusból egymás után 3-at nem tud a gyerek megcsinálni, úgy veszik, hogy elértük a plafont és más feladatra kell lépni.

Az első feladatkör egészen jól ment. Itt még nem tudtam, mi az iránymutatás. Először kis piros és fehér négyzetekből kellett alakzatokat kirakni. Először 2x2, majd 3x3-as nagy négyzeteket. Volt, amit rendesen, volt, amit élére állítva (45 fokkal elforgatva). Ez mind rendben volt. Utána kockák jöttek, minden oldalon különböző mintával (tömör, vízszintesen félbevágott, keresztben félbevágott, + alakú stb). Ezekből kellett 2x2 és 3x3-as mintákat kirakni. A 3x3-asok már nem mentek. Itt kicsit meg is szeppentem, de a pszichológus mondta, hogy igazából már a kettővel ezelőtti szint is több volt, mint amit neki meg kell tudni csinálni, szóval elengedtük a dolgot.

A pszichológus jelezte - de egyébként teljesen egyértelmű volt, hogy a képi memória feladat nagyon gyenge a korához képest. Itt az volt a feladat, hogy egy lefordított táblán volt 6 kép, a pszichológus felmutatott egyet, kettőt, majd hármat, és a táblán utána meg kellett mutatni, melyiket látta. Egy képnél még működött a dolog, de ott is érezni lehetett, hogy kiesett a komfortzónájából, két képnél viszont teljesen bepánikolt, és onnantól kezdve nem tudott mit kezdeni a feladattal. Később az értékelésnél a pszichológus elmondta, hogy ez az eredmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennyire gyenge a memóriája, simán lehet, hogy csak az ismeretlen, nehéz feladathelyzet miatt leblokkolt. Ezt a feladatcsoportot mindenképp gyakorolni kell vele -eddig ilyet még valóban nem csináltunk, de be fogom vezetni.

A második leggyengébb a soralkotásos feladat volt. Itt folyamatokat kellett sorba rendezni (fa növekedése, gyerek reggeli rutinja, ilyesmi). A feladattal nehezen indultunk - az első próba teljes kudarc lett (kacsák úsztak egy sorban), de ezt végül betudtuk annak, hogy a konkrét képekkel volt baja a gyereknek, mert utána egész ügyes lett. A feladatcsoport legnagyobb nehézsége, hogy nincs köztes értékelés: vagy teljesen jó a sor vagy 0 pontot kap rá a gyerek. Több olyan sorozat is volt, ahol egy lap helyét tévesztette (jellemzően az elején vagy a végén), de így sem kaphatott rá pontot. A képek egyébként jóval nehezebbek voltak, mint amiket itthon szoktunk gyakorolni, és végülis majdnem elérte benne a korának megfelelő szintet, úgyhogy ezzel nem vagyunk nagyon lemaradva. Persze itt is van még gyakorolnivaló.

Kombináció és képösszerakás témakörben ügyes volt. A képösszerakás konkrétan pillanatok alatt ment: szétvágott alakzatokat kellett összerakni; volt egy kislány, kutya, autó. Mire az asztalon voltak a darabok, ő már össze is rakta. A kombináció egy trükkös feladat. Adott egy vagy két képpáros. Mondjuk egy ép és egy törött váza. Ezután több képből kell a további képekhez kiválasztani az analógiának megfelelőt. Vegyük a vázásat. Ép váza és törött - az analógia alapja, hogy elromlott, eltörött. Ezek után egy székhez kellett egy törtött széket párosítani, egy játékmacihoz egy olyat, aminek ki van tépve a lába, meg egy kamionhoz egy totálkárosat. Ilyenek voltak még: üres-tele, vonalas és kitöltött alakzat... Ezek jól mentek. Aztán itt az egyiknél elfáradt. Geometriai alakzatokhoz kellett ugyanolyanokat válogatni, csak nagyobbat. Egyet megcsinált a négyből, aztán feladta. Ez volt az utolsó feladat, már nagyon fáradt volt. A pszichológus megkérdezte, hogy folytassuk-e, de mivel azt mondta, hogy már 9 évesnél előrébb jár ezen a szinten, úgy döntöttem, eleget dolgozott a gyerek.

Ezután jött az öasszegzés. A pontszámok alapján Ferkónak 101-es az IQ-ja, ami nem csak a normál határon belül van, hanem teljesen átlagos is, ami az iskolakezdéshez jó. Arra persze felhívták a figyelmem, hogy ez egy átlag, és a kirívóan rossz eredményű rész okozhat problémát, ahogy az is, hogy a feladattartása gyenge.

Én megkérdeztem, miben és hogyan tudnám még fejleszteni. A memóriás feladat kapcsán azt mondták, hogy egyrészt rá lehet dolgozni a konkrét feladatra, ahogy a tesztben volt, másrészt a hagyományos kártyás memóriajátékokat is lehet próbálni (egyszerre kevés lappal, de több körben, hogy azt is megértse a gyerek, hogy egy másik körben máshol lehetnek ugyanazok a lapok), illetve lehet elvevős játékot játszani. Leteszek az asztalra egy képet és letakarok rajta valamit, vagy leteszek az asztalra néhány játékot és elveszek egyet, aztán többet.

A fejlesztő feladatoknál kaptam egy nagyon jó tanácsot, amit meg is fogok fogadni. Ferkó, meg általában egyébként a gyerekek, rosszul viseli a kudarcot, ezért a nagyon nehéz feladatoknak vagy neki sem áll vagy nagyon hamar feladja. Épp ezért fontos, hogy alulról építkezzünk. Be kell lőni, hogy milyen az a szint, ami neki még kényelmes, és erről a szintről olyan kis lépéssel kell előre haladni, hogy már valamivel nehezebb legyen a feladat - azaz már fejlesszen -, de a gyereknek lehetőleg ne tűnjön fel, hogy nehezebb, mert így észrevétlenül és frusztráció nélkül növekszik a tudása és az ingerküszöbe is. Ez amúgy teljesen logikus, mégis jó, hogy felhívta rá a figyelmemet, mert így erre is fokozottan tudok majd figyelni a játékok elkészítésénél.

Hétfőn még lesz egy alap orvosi vizsgálat (testsúly, magasság, ilyesmi), ami után megkapjuk a hivatalos papírt, de gyógypedagógiai és pszichológiai értékelés után az a döntés, hogy Ferkó alkalmas arra, hogy a Kinizsibe járjon, így kijelölik neki azt az iskolát.


Ez megint egy hosszú bejegyzés lett, de mindent le akartam írni, ami fontos lehet vagy érdemes megjegyezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése