Ma délelőtt volt a vizsgálat, amitől az utóbbi időben a legtöbbet
féltem. Nagyon sok múlt azon, hogy ma mit mondanak a Nevelési Tanácsadóban.
Elöljáróban elmondanám, hogy ma nagyon pozitívan csalódtam abban
az intézményben, két olyan felelős személlyel sikerült találkoznom, akik kicsit
visszaadták a hitem a rendszerben.
Első körben gyógypedagógiai vizsgálat volt. Ferkó itt nem volt túl
segítőkész - szépen leült játszani, meg velem hajlandó volt feladathelyzetbe is
kerülni, igaz, csak játék formájában, viszont a gyógypedagógus kérdésére,
miszerint rajzolna-e neki valamit, határozott NEM volt a válasza. Szerencsére a
hölgy nem akarta erőltetni.
Amivel szerintem sokat lendítettünk a vizsgálat eredményességén,
az az előzetes felkészülés. Ismerem annyira a fiamat, meg amúgy általában a
gyerekeket, hogy idegen környezetben, idegen emberek előtt nem mindig hozzák
azt, amit várnak tőlük. Félő volt, hogy ha egy akkor először látott
gyógypedagógus feladatot akar vele megoldatni, az zátonyra fog futni. Éppen
ezért tegnap rászántam néhány órát és kiválogattam néhány sokatmondó fényképet
Ferkó alkotásairól, illetve olyan helyzetekről, amik relevánsak lehetnek az
iskolaérettség szempontjából (ahol Vicával együtt játszik szituációs játékot -
konyha; ahol ír, rajzol (ez fontos a ceruzatartás, a testtartás és a
feladathelyzet szempontjából is), ahol könyvet "olvas stb.) A
gyógypedagógus nagyon hálás volt ezekért, mivel így természetes közegében tudta
"megfigyelni" a gyereket, nem csak az elmondásaimra kellett
hivatkoznia. ezt a felkészülést mindenkinek csak javasolni tudom.
Itt jegyezném meg, hogy lehet, hogy sikerült kicsit kimozdítanunk
a tudományt a sarkaiból. Az alaptételként le van fektetve, hogy az autista
embereknek nincs fantáziatevékenysége. A gyógypedagógus hölgy azonban Ferkó
montázsait látva azt mondta, hogy ezek egyértelmű jelei a
fantáziatevékenységnek, és annyira megörült ennek, hogy el is kérte a képeket,
hogy megmutathassa a kollégáinak, és azt mondta, ezzel érdemes tovább is
foglalkozni (talán sikerül egy újabb katergorikus skatulyát kivenni az autizmus
általános leírásából ezzel).
A gyógypedagógus amúgy mindenre kíváncsi volt, ami a napi
életünkkel kapcsolatos, és mindent gondosan le is írt, a napi itthoni
fejlesztésektől kezdve addig, hogy Ferkó nem ragaszkodik rögeszmésen
tárgyakhoz, napirendhez vagy nem rendmániás. Vele is egyetértettünk, hogy az
irány jó, csak még sokat kell dolgozni.
Ezután kis pihi következett (10 perc), aztán jött a nehezebb kör,
a pszichológiai értékelés - vagyis az IQ teszt. A kinézett iskola ugyanis csak
normál intellektusú (csúnyábban szólva ép értelmű) gyerekeket fogad.
Mivel Ferkó nem beszél összefüggően, ezért egy nonverbális tesztet
kellett végigcsinálnia. Szerencsére a pszichológus volt olyan rugalmas, hogy
ott lehettem mellette. Ez nagyon sokat jelentett neki, mivel így meg tudtam
nyugtatni, illetve sokszor vissza tudtam terelni a feladathelyzetbe, ha
elkalandozott a figyelme. Ez egy elég nagy gond nála, hogy könnyen elterelődik,
erre még nagyon rá kell majd dolgozni.
Szóval a teszt (hivatalos leírás): SON-teszt:
Snijders-Oomen intelligencia-teszt
Ezt a tesztet egy holland pszichológusnő
dolgozta ki, eredetileg hallássérültek számára. A „mozaik” feladatsor
kivételével időmentes (kb. 60 percig tart), viszonylag kultúrafüggetlen. Két
parallel tesztsor van, ebből kiemelem, amit nekünk meg kellett csinálni.
1) Formaészlelés: Mozaik és Rajzolás szubtesztek
Mozaik: az észlelt alakot lapokból és kockákból kell összerakni
Rajzolás: komplex mozgáskoordinációhoz kötött Gestalt-képzés
2) Közvetlen
emlékezet: Emlékezet képekre és Knox kockák
Emlékezet: rövid ideig exponált képekre
kell emlékezni (kiválasztani sorozatból)
Mozgásutánzás
Knox: kockákat kell sorba rakni (a
kísérletvezető először megmutatja)
3) Elemi
kombinatív készség (szemléletes összefüggések felismerése): Kombináció
és képkiegészítés
kombináció = képösszerakás, képrendezés
képkiegészítés: az egész ismeretében
kiválasztani a lehetséges hiányzó részt.
4) Absztrakciós
képesség: Analógiák és szortírozás
soralkotás és osztályozás
A mi tesztünk végülis mind a négy
csoportot érintette, összességében pedig kb 1,5 órát vett igénybe. Ferkó az első
feladatcsoportban 12, a másodikban 3,25, a harmadikban 6,5, a negyedikben pedig
9,25 évesnek megfelelő szinten teljesített.
A feladatoknál alapból az a koncepció,
hogy ha egy adott tpusból egymás után 3-at nem tud a gyerek megcsinálni, úgy
veszik, hogy elértük a plafont és más feladatra kell lépni.
Az első feladatkör egészen jól ment. Itt még
nem tudtam, mi az iránymutatás. Először kis piros és fehér négyzetekből kellett
alakzatokat kirakni. Először 2x2, majd 3x3-as nagy négyzeteket. Volt, amit
rendesen, volt, amit élére állítva (45 fokkal elforgatva). Ez mind rendben
volt. Utána kockák jöttek, minden oldalon különböző mintával (tömör, vízszintesen
félbevágott, keresztben félbevágott, + alakú stb). Ezekből kellett 2x2 és
3x3-as mintákat kirakni. A 3x3-asok már nem mentek. Itt kicsit meg is
szeppentem, de a pszichológus mondta, hogy igazából már a kettővel ezelőtti
szint is több volt, mint amit neki meg kell tudni csinálni, szóval elengedtük a
dolgot.
A pszichológus jelezte - de egyébként
teljesen egyértelmű volt, hogy a képi memória feladat nagyon gyenge a korához képest.
Itt az volt a feladat, hogy egy lefordított táblán volt 6 kép, a pszichológus
felmutatott egyet, kettőt, majd hármat, és a táblán utána meg kellett mutatni,
melyiket látta. Egy képnél még működött a dolog, de ott is érezni lehetett,
hogy kiesett a komfortzónájából, két képnél viszont teljesen bepánikolt, és
onnantól kezdve nem tudott mit kezdeni a feladattal. Később az értékelésnél a pszichológus
elmondta, hogy ez az eredmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennyire gyenge
a memóriája, simán lehet, hogy csak az ismeretlen, nehéz feladathelyzet miatt
leblokkolt. Ezt a feladatcsoportot mindenképp gyakorolni kell vele -eddig ilyet
még valóban nem csináltunk, de be fogom vezetni.
A második leggyengébb a soralkotásos
feladat volt. Itt folyamatokat kellett sorba rendezni (fa növekedése, gyerek
reggeli rutinja, ilyesmi). A feladattal nehezen indultunk - az első próba
teljes kudarc lett (kacsák úsztak egy sorban), de ezt végül betudtuk annak,
hogy a konkrét képekkel volt baja a gyereknek, mert utána egész ügyes lett. A
feladatcsoport legnagyobb nehézsége, hogy nincs köztes értékelés: vagy teljesen
jó a sor vagy 0 pontot kap rá a gyerek. Több olyan sorozat is volt, ahol egy
lap helyét tévesztette (jellemzően az elején vagy a végén), de így sem
kaphatott rá pontot. A képek egyébként jóval nehezebbek voltak, mint amiket
itthon szoktunk gyakorolni, és végülis majdnem elérte benne a korának megfelelő
szintet, úgyhogy ezzel nem vagyunk nagyon lemaradva. Persze itt is van még
gyakorolnivaló.
Kombináció és képösszerakás témakörben
ügyes volt. A képösszerakás konkrétan pillanatok alatt ment: szétvágott
alakzatokat kellett összerakni; volt egy kislány, kutya, autó. Mire az asztalon
voltak a darabok, ő már össze is rakta. A kombináció egy trükkös feladat. Adott
egy vagy két képpáros. Mondjuk egy ép és egy törött váza. Ezután több képből
kell a további képekhez kiválasztani az analógiának megfelelőt. Vegyük a
vázásat. Ép váza és törött - az analógia alapja, hogy elromlott, eltörött. Ezek
után egy székhez kellett egy törtött széket párosítani, egy játékmacihoz egy
olyat, aminek ki van tépve a lába, meg egy kamionhoz egy totálkárosat. Ilyenek
voltak még: üres-tele, vonalas és kitöltött alakzat... Ezek jól mentek. Aztán
itt az egyiknél elfáradt. Geometriai alakzatokhoz kellett ugyanolyanokat
válogatni, csak nagyobbat. Egyet megcsinált a négyből, aztán feladta. Ez volt
az utolsó feladat, már nagyon fáradt volt. A pszichológus megkérdezte, hogy
folytassuk-e, de mivel azt mondta, hogy már 9 évesnél előrébb jár ezen a
szinten, úgy döntöttem, eleget dolgozott a gyerek.
Ezután jött az öasszegzés. A pontszámok
alapján Ferkónak 101-es az IQ-ja, ami nem csak a normál határon belül van,
hanem teljesen átlagos is, ami az iskolakezdéshez jó. Arra persze felhívták a
figyelmem, hogy ez egy átlag, és a kirívóan rossz eredményű rész okozhat problémát,
ahogy az is, hogy a feladattartása gyenge.
Én megkérdeztem, miben és hogyan tudnám
még fejleszteni. A memóriás feladat kapcsán azt mondták, hogy egyrészt rá lehet
dolgozni a konkrét feladatra, ahogy a tesztben volt, másrészt a hagyományos
kártyás memóriajátékokat is lehet próbálni (egyszerre kevés lappal, de több
körben, hogy azt is megértse a gyerek, hogy egy másik körben máshol lehetnek
ugyanazok a lapok), illetve lehet elvevős játékot játszani. Leteszek az
asztalra egy képet és letakarok rajta valamit, vagy leteszek az asztalra néhány
játékot és elveszek egyet, aztán többet.
A fejlesztő feladatoknál kaptam egy nagyon
jó tanácsot, amit meg is fogok fogadni. Ferkó, meg általában egyébként a
gyerekek, rosszul viseli a kudarcot, ezért a nagyon nehéz feladatoknak vagy
neki sem áll vagy nagyon hamar feladja. Épp ezért fontos, hogy alulról
építkezzünk. Be kell lőni, hogy milyen az a szint, ami neki még kényelmes, és
erről a szintről olyan kis lépéssel kell előre haladni, hogy már valamivel
nehezebb legyen a feladat - azaz már fejlesszen -, de a gyereknek lehetőleg ne
tűnjön fel, hogy nehezebb, mert így észrevétlenül és frusztráció nélkül
növekszik a tudása és az ingerküszöbe is. Ez amúgy teljesen logikus, mégis jó,
hogy felhívta rá a figyelmemet, mert így erre is fokozottan tudok majd figyelni
a játékok elkészítésénél.
Hétfőn még lesz egy alap orvosi vizsgálat
(testsúly, magasság, ilyesmi), ami után megkapjuk a hivatalos papírt, de
gyógypedagógiai és pszichológiai értékelés után az a döntés, hogy Ferkó
alkalmas arra, hogy a Kinizsibe járjon, így kijelölik neki azt az iskolát.
Ez megint egy hosszú bejegyzés lett, de
mindent le akartam írni, ami fontos lehet vagy érdemes megjegyezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése