Képi memória fejlesztése

Végre idáig is eljutottam. Befejeztem az első készlet memóriafejlesztő feladatot. A készlet egy 2x3-as táblát és 6 különálló kártyát tartalmaz. Minden táblán lévő képnek megvan a kártya párja. A képeket én félig magamtól, félig "megrendelésre" (Vica segített az ötletelésnél) készítettem el. Kisebb gyereknek nyilván lehet egyszerűbb képekkel, akár csak egyszínű geometriai formákkal kezdeni. Ha pedig valaki nem szeret rajzolni, akkor ilyen kis képeket könynen lehet találni a neten és kinyomtatni. Az én képeimen is látszik, hogy nem magas művészeti értéket képviselő alkotások, viszont a lényeg ezekről is felismerhető, és igazából ennyi a fontos.

Ezzel kapcsolatban, még a feladatok bemutatása előtt, megosztanék egy személyes történetet. Karácsonyra az egyik kolléganőnek felnőttszínezőt vettünk a csoporttal. Már sokszor olvastam ezekről, sokan állították, hogy tényleg mennyire jó, képeket is láttam ilyenekből, de valahogy úgy éreztem, ez is csak valami épp a mádia által felkapott hóvort, mejd lecseng. Magamtól eszembe sem jutott volna ilyen ajándékot választani, csupán azért ez került a csomagba, mert a kolléganő barátnője javasolta, hogy ennek biztosan örülni fog. A hatás nem is maradt el, én pedig továbbra is maradtam szkeptikus. Aztán néhány hete már végképp tele volt a fejem mindennel - iskolakeresés, munka, a gyerekek dolgai, stb. - és Laci javasolta, hogy próbáljak meg sznezni. Alapjáraton festeni szoktam, de mostanában annyira kimerült vagyok, hogy a vászon hónapok óta vár az állványon, hogy végre leüljek mellé, de ugye oda azért nem ül le az ember 5 percre. A dolog vége az lett, hogy kerestem a neten felnőtteknek tervezett színezőt és két kellemes képet kinyomtattam. Amikor elkezdtem elemezni a képet, meg kiválogatni, mit is akarok milyen színnel kiszínezni, rájöttem, mi a titka ezeknek. Ismerős a "szedjél hangyát kosárba" mondás? Na, ez a színező pont erre jó. Olyan aprólékos, kis részleteket kell kiszínezni, hogy az embernek minden energiáját és gondolatát kitölti - esélyed sincs, ha nem koncentrálsz rá 100%-ban -, hogy gyakorlatilag minden más kiszáll a fejéből, vagyis tényleg ki tud kapcsolni. 

Amit ezzel jelen témakör kapcsán mondani akarok, hogy én például azért szeretem ezeket a játékokat kézzel készíteni, mert amíg készül, addig maximálisan ezekre koncentrálok - mérek, vágok, ragasztok, rajzolok, színezek -, így a napi gondok legalább időlegesen nem bántják a fejemet. Ráadásul ez is egyfajta ajándékkészítés, mi nekem mindig jóleső érzés és kis izgalom, hogy mit fog szólni az, aki majd kapja.

Jelen esetben Ferkónak nagyon tetszenek a kártyák - már kiszínezés előtt is kifejezetten szerette őket, színesen meg még sokkal szebbek lettek.

A kártyákkal különböző nehézségi fokozatú feladatokat lehet játszani. A nehézséget érdemes óvatosan emelni, hogy úgy fejlesszen a játék, hogy közben ne okozzon sikertelenségélményt vagy frusztrációt a gyereknél.

1. Először legyen egyszerűen az a feladat, hogy a kártyákat pároztassuk a táblán lévő képekkel (kisebb gyerekeknek ez is jelenthet nagy kihívást, célszerű a kártyákat egyesével adogatni, hogy ne keveredjenek bele, aztán lehet fokozatosan több kártyával folytatni)
2. Legyen a tábla képekkel felfelé fordítva, és mutassunk fel egy képet. A gyerek feladata rámutatni arra  a képre, amit felmutattunk. Itt nehezítésként lehet rövidíteni a felmutatás idejét.
3. Ha már felfordított táblával jól megy, akkor jöhet az IQ tesztben eredetileg szereplő feladat. Legyen a tábla lefordítva, mutassunk meg a gyereknek egy képet, aztán fordítsuk fel a táblát és a feladat, hogy rá kell mutatani a képre, amit látott.
4. Ha egy kártyával már jól megy az emlékezés, akkor lehet egyszerre két vagy három kártyát felmutatni. Ha ez elsőre nehéz, akkor ezt is be lehet vezetni először felfelé fordított táblával.

Fontos, hogy ahhoz, hogy ne érezze a nehezítést soknak a gyerek, egyszerre csak egy táblát használjunk. Ha ennek a képei már nagyon jól mennek (kb akkor, ha már a lefordított táblán felfordítás nélkül is meg tudja mondani, hogy az adott kép hol van), akkor lehet új táblát elővenni, később pedig, újabb nehezítésként váltogatni a táblákat, vagy több táblát letenni a gyerek elé és azokról mutatni először egy, majd több kártyát.

A feladatok kiválasztásánál mindig arra kell figyelni, hogy a saját gyerekünk milyen szinten van - nem szabad erőltetni az újabb szintet, ha egy adott nehézségi fok még gondot okoz, mert az fusztrálhatja a gyereket és esetleg később egyáltalán nem lesz kedve az adott feladattal foglalkozni. Az, hogy melyik gyereknél mennyi gyakorlás kell az egyes szintek elsajátításához, teljesen egyénfüggő. Ez a feladatcsoport nem csak autista, hanem normál fejlődési ütemű gyerekkel is hatékonyan alkalmazható, és nekik is érdemes a fokozatokat betartani, mert náluk sem fo egyik pillanatról a másikra menni minden. Jó hír viszont, hogy a memóriajátékok tanulhatók, és sok gyakorlással nagyon látványos fejlődést lehet bennük elérni (ez saját tapasztalat, nem a gyerek, hanem saját magam kapcsán).

Ha a táblás változat már jól megy, át lehet térni a hagyományos kártyás memóriajátékokra. Itt a gyógypedagógus ajánlása szerint a legfontosabb, hogy egymás után legalább két partit játsszunk a gyerekkel, hogy azt is lássa, hogy nem minden körben ugyanoda kerülnek a lapok. Ezt a játékot is célszerű fokozatosan, először néhány, majd időnként emelt számú képpárral bevezetni.