A hogyan játsszunk és tanuljunk könyv szentel egy külön részt a zenének, illetva annak alkalmazási lehetőségeinek. Ezt elolvasva én is kipróbáltam, mit érhetünk el zenei segítséggel.
Először is, ami fontos, hogy meg kell találnunk azokat a zenei irányzatokat, amiket a gyerek szeret vagy egyáltalán elvisel - itt néha háttérbe kell szorítani a saját zenei ízlésünket (én is száműztem a kocsiból a CD-d egy részét). Azt ugye mindenképp figyelembe kell venni, hogy sok autista gyerek szenved túlhallástól - vagyis érzékenyebbek a hangokra, mint mások. Ezt a mindennapi viselkedésből úgy szűrhetjük le, hogy elmenekül a zajos környezetből, befogja a fülét, esetleg radikálisabban is reagál (sikít, sír, toporzékol).
A könyv is leírja, milyen fontos, hogy a megfelelő zenei stílus mellett a hangerő is nekünk dolgozzon. Ha a gyerek érzékeny a hangokra, hallgassuk a zenét kisebb hangerőn vagy adjunk rá fülvédőt az első időkben. A hangokhoz amúgy hozzá lehet szoktatni a gyerekeket, lehet tágítani az ingerküszöböt (erre van célzott terápia is), csak a jelszó itt is a türelem. Kicsi lépésekkel kell haladni.
Van, hogy a gyerek többféle zenei stílust is kedvel, ilyenkor azt kell megfigyelni, melyik milyen hatást vált ki belőle - bizonyos zenék nyugtatnak, mások élénkítenek, ez az autista gyerekeknél ugyanúgy működik, mint mindenki másnál.
Én azt tapasztaltam, hogy először érdemes a nyugtató zene irányába elmenni. Mi direkt nyugtató, relaxáló, altató zenéket hallgatunk (ha a youtube-ba beírja az ember ezeket a kulcsszavakat, nagyon jó találati listát kap). Először csak az elalváshoz kapcsoltam be ezeket a zenéket - esti mese után, automatikus kikapcsolással -, aztán a könyvben leírtakat megfogadva a játék és tanulás háttérzenéjét is innen válogattam.
A játéknál azt vettem észre, hogy egy kis idő elég hozzá, hogy megnyugodjon, és az ugrabugrálós, kényszermozgós, zümmögős állapot helyett nyugisan leüljön valami konstruktívat csinálni. A tanulásnál pedig elképesztő módon megnött a koncentrációja így, hogy megy a zene a háttérben - még úgy is, hogy a tv-ben megy a youtube és ha nem is mozgókép, de váltogatott nyugtató képsorok jelennek meg a képernyőn. Néha persze elkalandozik arrafelé a figyelme, de könnyen visszaterelhető.
Ami az élénkítő zenét illeti, nálunk túl sok élénkítésre nincs szükség, a könyv egyébként a rockzenéig is elmegy, szóval lehet próbálkozni. A koncentráció növeléséhez egyébként a a jazz is egy jó háttér tud lenni, ott már inkább az a kérdés, hogy a gyereknek mennyire jön be. Itt is érvényes egyébként a kevesebb több elv - fokozatosan kell bevezetni mind a stílust, mind pedig hangerőt, mindig figyelve arra, hogy mi az, ami sok a gyereknek.
A mennyiségi korlátokat is mindenképp figyelembe kell venni. Lehet, hogy egy darabig jólesik a gyereknek egy élénkebb ritmusú, bonyolultabb zenei darab, de egy idő után túlterhelheti a fejét, ezért arra is érdemes figyelni, hogy mikor jön el az a pont, amikor akár a kedvenc zenét is ki kell kapcsolni, mert túl sok - nálunk ilyenkor ismét megjelennek a kényszercselekvése, mint az ugrálás és zümmögés. Ilyenkor egyszerűen más irányba kell terelni a folyamatot, és megpróbálkozni a zene kikapcsolásával. Egy idő után belejön az ember, és akkor sokat tud segíteni a zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése