"Tartozom" néhány bejegyzéssel. Tervben van több is, de egyszerűen nem jutok odáig, hogy megírjam őket, pedig nagyon szeretném. Most ezért csak egy rövidke szösszenet jön, mert erre is készülök már egy hete.
Ferkó hét éves lett. Fontos kor ez, hiszen sokminden kezdődik el ilyenkor. Mi most még csak kis kitekintésekben látjuk, hogy mi minden. Jövő héttől megint egy lépéssel közelebb leszünk az iskolához, de előtte még jön egy óvodai gyógypedagógiai értékelés - meg holnap egy szülői értekezlet. Egyszerre izgulok és félek, mert tudom, ez milyen sokat jelent. De közben büszke is vagyok, mert mindenki azt mondja, hogy rengeteget elértünk már, én pedig sosem fogom feladni, és tudom, hogy bármit el tudunk érni együtt.
A képek elég bemozdulósak lettek, ezért nem nagyon tudtam jót választani,d e azért mégiscsak ideteszek egy tortásat és egy ajándékost :)
Nem nagyon volt időm tortát sütni, úgyhogy egy nagyon egyszerű brownie jellegű recept mellett döntöttem. 3 tojást felvertem 3 ek cukorral, aztán tettem bele 1 ek lisztet, egy kis sütőport és fél tábla olvasztott csokit. A tetejét Vica díszített növényi tejszínhabbal.
Vica Hello Kitty plüsst kért a szülinapjára. Ezt a cicát még szintén akkor szereztem be, hogy majd Ferkó is "ugyanolyan" ajándékot kaphasson. A siker nem maradt el, a cica most a dínókkal együtt nagy becsben tartott alvósjáték.
Egy jó ismerősöm a héten azt mondta, hogy ha autista kisfiúnak születne újra, tudja, hová szeretné kérni magát. Azt hiszem, ennél nagyobb elismerést külső szemlélőtől még sosem kaptam. Nem érzem magam sem kivételesnek sem semmi egyébnek. Mindent megteszek, ami az erőmtől és a lehetőségeimtől telik, hogy mindkét gyerekemnek megadjam azt, amire szüksége van. Ez néha ugyanaz, néha pedig merőben más. Úgy gondolom, bármelyik anya ezt tenné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése