Ferkó felébresztett hajnalban. Nem tudom, mennyi lehetett az idő, nem volt lelkierőm megnézni. Ami miatt emlékezetes ez a dolog, az az, amit mondott:
"Anya, anya, szomjas vagyok, kérek egy kis vizet." És, amikor megitta, azt is mondta, hogy "köszönöm".
Tudom, ez így elég bután hangzik, de tényleg ez volt az eddigi élete leghosszab, teljesen magától jövő, igényeit kifejező mondata. Nagyon boldoggá tett vele (még ha most alig bírom is nyitva tartani a szemem). Apró örömök. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése