Lassan vége egy "nyugis"hétvégének. Várjuk haza a gyerekeket. Apás hétvégéken általában igyekszem egyenesbe hozni, amit a gyerekek mellett nem tudok elvégezni, meg pihenni is egy kicsit. Emellett ugye mindig feladat, hogy friss kaja legyen, mire hazajönnek.
Már korábban is említetem, hogy az autizmus spektrumzavar eléggé rányomja a bélyegét az étkezésre. Az ilyen gyerekek nagyon válogatósan esznek. Sokszor nem is csak az alapanyagokban merül ez ki, hanem például abban, hogy nem "keverik" az ételeket. Vagyis külön eszik mondjuk a feltétet meg a köretet, vagy nem esznek együtt különböző színű ételeket.
Ferkó szerencsére ennyire nem válogatós, bár ez is nagy munka eredménye. Nálunk úgy van, hogy mindig készítünk olyan ételeket, amik biztonsági zónán belül vannak - vagyis tuti megeszi őket - és emellett mindig van valami új. Nagyon sokáig tartott, mire a kategorikus "nem"-től eljutottunk odáig, hogy hajlandó megkóstolni új dolgokat. Addig csak az a trükk ment, hogy pl. nyáron, több órányi strandolás után, amikor már kopogott a szeme, olyat tettünk elé, amit mondjuk még nem kapott, de akkor teljesen mindegy volt, csak ehető legyen. Ez mondjuk általában csak az első éhségérzet elmúlásáig működik. Ezen kívül nagyon nehéz volt kizökkenteni a konfortzónából az evést illetően is, pedig mi aztán tényleg változatosan főzünk - talán ezért is szélesebb a spektrum, hogy mit eszik meg.
Ma már ott tartunk, hogy megérti, hogy meg kell kóstolni ahhoz, hogy véleménye legyen róla. Régen ez majdnem csak úgy ment, hoyg össze kellett kenni az adott kajával a száját, hogy kénytelen legyen lenyalni és rájönni, hogy az a dolog finom - nincs is jobb, mint birkózással kezdeni az ebédet... Van, hogy még most is unszolni kell, de már sokkal könnyebb. És olyan is van, hogy nincs kedve egy olyan ételhez, amit korábban már megevett - de ez azért egy átlagos embernél is előfordul.
Nálunk a válogatás inkább abban nyilvánul meg, hogy tologatja az ételt, ha valamit nem akar megenni - extrém esetben átteszi más tányérjára vagy megpróbálja visszatennia tálaló edénybe (ezért tálalunk általában csak egy-egy tányérral).
Furcsa egyébként, hogy segítséggel még többféle ételt hajlandó megenni - azaz, ha belekanalazzuk a szájába mondjuk a zöldségkockát együtt a levessel, akkor van, hogy megeszi... na persze ez sem mindig igaz.
Most egy teljesen szokványos vaddisznó gulyást főztünk, mire jönnek, illetve megsütöttem életem első bejglijét (gluténmentesen), hogy ne karácsonykor legyen a próbasütés. Ha hazaérnek, akkor még gyorsan összedobunk egy spenótos-tonhalas tésztát, és kész is a mai vacsi.
A tészta nálunk alap étel. Természetesen teljesen gluténmentes tésztát esznek a gyerekek, így nem számít akkora bűnözésnek. A mai spenótos-tonhalastól egyébként azt várom, hogy Vica fog miatta fanyalogni, de még okozhat meglepetést a dolog. Mindenesetre ez egy olyan kombináció, amit külön-külön szeretnek, együtt pedig jó kis vacsora lesz belőle - én meg reménykedem, hogy meg is fogják enni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése