Régen voltam óvodás, iskolás se most. Ferkóéknál teljesen egyéni rend van a speciális csoportban, Vicáéknál viszont idén kezdődött a napos rendszer. A naposnak nagyon fontos feladata van: megteríti az asztalt és jó étvágyat kíván a többieknek. Ráadásul, ha rosszul viselkedik, leváltják.
Vica mindig nagyon büszke szokott rá lenni, ha ő volt a napos, és mindig ki is hangsúlyozza, hogy nem kellett leváltani, mert egész nap jól viselkedett.
Korábban nem jutott eszembe ilyen óvodai rendszerekhez kötni az otthoni dolgokat, de most úgy gondoltam, meg lehetne próbálni. A legnagyobb meglepetésemre bejött, nem csak Vicánál, hanem Ferkónál is.
Ferkó mondjuk nem annyira a napos létre figyel - neki ez nem sokat mond, mivel az oviban nincs -, viszont nagyon lelkesen segít. És hogy mennyire komplex feladatokat tud megjegyezni, az különösen elképesztő. Adott egy "egyszerű" reggeli - császármorzsa. Ez nálunk úgy néz ki, hogy a két gyereknek reggeliző, kis mélytányér, illetve saját reggeliző kanál, Lacinak és nekem lapostányér, Lacinak evőkanál, nekem villa. A bögrék kérdése megint érdekes, mert teásból a két gyereké egyforma, kakaósból viszont sajátjuk van, mi pedig különböző méretűből iszunk. Szóval a teríts meg a reggelihez utasítás kb úgy néz ki, hogy a gyerekeknek mélytányér, a felnőtteknek lapos, magatoknak kiskanál, Lacinak nagykanál, anyának villa, és mindenkinek a saját bögréje (a miénket Laci általában előre felteszi az asztalra, mert tele vannak tejeskávéval - de ha nem, Ferkó azt is odateszi, csak néha szívroham kerülget attól, hogy milyen lendülettel :) ). Ezután már csak midnenkinek tenni kell egy-egy szalvétát és kész is a terítés. Nem sűrűn szokott hibázni, de ha mégis, akkor szóban jelezzük, és kijavítja.
Természetesen, a megszokott terítési mintákat már magától is megoldja bármelyik gyerek, de mindig lehetnek új kihívások - például, amikor anya kanállal és villával eszi a spagettit (csak a baj van velem :)
Vicának persze vannak külön hangulatai, amikor van vagy nincs kedve teríteni, illetve hogy épp hogyan hajtja a szalvétát - ezt például Ferkó még egyáltalán nem csinálja, egyszerűen leteszi, ahogy van. Viszont a lényeg, hogy mindketten szépen bevonhatók az étkezés előtti készülődésbe. Vica ilyenkor ki is kiáltja magát naposnak, és legalább olyan büszke rá, amikor jól elvégzi a feladatait, mint mikor az óvodában bízzák rá ezeket.
És sosem hittem, hogy ezt át fogom venni anyukámtól, de be kell ismernem, hogy a "Kézmosás, reggeli/ebéd/vacsora" felkiáltás valóban működik, és elindítja a megfelelő pavlovi reflexeket is (ennek mondjuk feltétele - főleg az elindulás sebességét illetően -, hogy ne menjen épp mese a tévében... de ez már egy másik történet :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése