Elmondhatom, hogy találkoztam egy olyan doktornővel, akinek tényleg komoly hivatástudata van, és érzi a súlyát annak, hogy emberi sorsokra van hatása a munkájának. Nekünk egyébként az egészségügyi dolgozókkal még sok bajunk nem volt. Kedvesek, segítőkészek, csak ugye az autizmus spektrumzavar nem éppen a "felütöm a tankönyvet és felírok rá egy pirulát" kategória. Úgy érzem, gyakran eleve óvatosan, kicsit félve közelítenek a kérdéshez - de általában szokták is mondani, hogy nincs sok ilyen irányú tapasztalatuk. Én ezt mondjuk sokkal tisztább dolognak tartom, mintha elkezdenék félrekezelni.
Tegnap voltam családi anamnézis beszélgetésen az autizmus ambulancián. Már az első perctől szimpatikus volt a doktornő, és most sem okozott csalódást. Beszélgettünk, feltérképeztünk családi betegségeket, közben, ha kérdeztem, válaszolt, illetve mesélt a saját tapasztalatairól, már felnőtt autizmussal élőkről is.
Eredetileg úgy volt, ez az utolsó alkalom, de mégis úgy döntött, hogy lesz még két kör. NEm azért, mert bizonytalan a diagnózisban, hanem mert szeretne teljesen alapos lenni, illetve szüksége van további vizsgálatokra, hogy a lehető legpontosabban meg tudja határozni, mi lesz Ferkó részére a megfelelő fejlesztés. Ez nagyon szimpatikus hozzáállás.
Egyébként megkérdezte, mennyire pontosan akarom a fejlesztési irányt látni. Mondtam, hogy úgy gondolom, Ferkó jól fejleszthető, szeretném kihozni a lehetőségeinkből a legjobbat, ezért egyetértettünk abban, hogy akkor még megnézi másféle feladatokkal is, hogyan boldogul.
Ami szintén nagyon szimpatikus volt, hogy előkereste az archívumból Ferkó korábbi ambuláns lapjait, és mondta is, hogy látszik, hogy óriási fejlődésen ment keresztül azóta, hogy elkezdtünk vizsgálatokra járni. És most is megerősített abban, hogy a Kinizsi jó választás neki, és sokat fog tudni haladni.
Azt is elmondta, hogy kb kamaszkorra várható, hogy a jól fejleszthető autisták önállósodnak, addigra a beszéde is valószínűleg ki fog alakulni rendesen, bár jó eséllyel sosem lesz egy nagy társasági lény. Azt mondta, vannak egyetemet végzett autista páciensei, akik már teljesen tisztában vannak a saját vakfoltjaikkal, és tudatosan kerülik, illetve maszkolják őket, így teljes életet tudnak élni.
Nincsenek jelenleg ennyire előremutató tervek a fejemben. Mindent ki akarok hozni Ferikéből, amire képes, de nem akarok olyan elvárásokat megfogalmazni, amik visszavetik. Sajnos ez jellemző, hogy ha valamiben egyszer sikertelen, akkor annak másodszor már nem vagy csak nagyon nehezen áll neki. Oda kell figyelni az adagolásra és az egyensúlyra is nála. Viszont a kilátásaink egészen jók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése