Ma megint voltunk az autizmus ambulancián. Valahogy ez a nap nagyon nem akart összejönni, Vica nagyon beteg, Ferkó meg fel van pörögve. Ebből annyi lett, hogy, a doktornő szavaival élve, hároméves szinten teljesített. Azt azért hozzátette, hogy ma lehet valami a levegőben, mert nem csak Ferkó volt ilyen dekoncentrált, ráadásul, Ferkó egyértelműen jobb volt a korábbi találkozásokon.
Ma elvesztettem egy kis hitet, vagy optimizmust vagy nem tudom mit. A doktornő elmondta, hogy ez genetikai eredetű gond - ebben jelenleg egységes az orvostudomány álláspontja. Én hülye - vagy előrelátó - rákérdeztem, hogy mennyire öröklődik. Szerettem volna tisztán látni a lehetőségeket. A válasz viszont nagyon mellbe vágott. Az autizmus spektrumzavar öröklődik, sőt, halmozódik családon belül. ÉS akkor itt még nem álltunk meg. Ez nem csak azt jelenti, hogy Ferkó gyerekei, ha lesznek szinte biztosan autizmussal fognak születni, hanem még Vica esetében is van ennek a valószínűsége.
Persze elmondom magamnak, hogy az orvostudomány fejlődik, meg mi is egyre többet tudunk, és ha tudja az ember, mit figyeljen, akkor hamarabb észreveszi. De ez most akkor is szörnyű érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése