Ismét voltunk az autizmus ambulancián. Ferkó kicsit nyűgösen indult el, én meg elég ideges voltam. Végülis ez eléggé komolyan befolyásolja az iskolai lehetőségeit.
Ma nem mehettem be, mindössze aláírtam egy papírt a megjelenésről. Kb 35 perces volt a "vizsgálat". Amennyit hallottam, különböző játékos-pakolgatós feladatokat oldottak meg. Ferkó néhányszor megunta, ekkor vagy leseperte a cuccokat az asztalról (hallottam, hogy Gizi néni utasította, hogy szedje össze) vagy felállt és elment játszani (ilyenkor jött a "gyere vissza az asztalhoz" hívás.
Nem hallottam persze minden szót - mégis ott volt a fal, meg voltak néha a folyosón is más emberek. Mindenesetre, többször megdicsérte a néni Ferkót, meg voltak olyanok is, amikor több "nem-nem" jött át.
Összességében azt mondta, hogy jól megértette Ferkó a feladatokat, viszont ha ugyanazokkal az eszközökkel más feladatokat kellett megoldani, akkor mindig megpróbált visszatérni az eredeti megoldáshoz - hát igen, a megszokásból nehezen mozdul ki. Egyébként jól viselkedett, lehetett irányítani.
Direkt rákérdeztem az iskolára. Azt mondta a doktornő, hogy mindenképp speciális csoportba kell vinni. Nem ismeri a Kinizsit, mint iskolát, de az ott tanító pedagógusokat igen, és nagyon jók. A mostani elsős osztály is kifejezetten jó, talán a legjobb, mióta elkezdték az autista oktatást, ami azért fontos, mert Ferkó jövőre ebbe a csoportba fog kerülni. A doktornő szerint menni fog neki a suli. Addig pedig még sokat fogunk dolgozni rajta, hogy fejlődjön.
Jövő hétfőn még nekem lesz egy köröm (családi kórtörténetet fogunk rögzíteni), és elvileg ki is fogják adni a diagnózist. Aztán már csak a szokásos körök jönnek a beiskolázáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése