"Anya, szeretnék Logicozni"

Holnap utazom, ma pedig már bennem van a szokásos utazás előtti idegeskedés. Ma reggel Fekó ébresztett minket - valamivel az óra előtt, de már reggel. Bejött, leült mellém az ágyra, felkapcsolta a villanyt és közszönt, hogy "Jó reggelt". Hát lehet ilyenkor nem felébredni? :) Pedig tudtam volna még aludni.

Mivel magam is türelmetlenebb voltam, úgy gondoltam, ma inkább kihagyjuk a reggeli tanulást, mert nem szerettem volna azzal visszavetni Ferkót, hogy esetleg nem vagyok elég figyelmes vagy türelmes vele.

Úgy tűnt, rendben is vagyuk. Játszott kicsit, volt egy kis zümmögés meg ugrálás is sajnos, de a reggeli rendben lement. Már készülődtünk az induláshoz, amikor behúzott a hálóba azzal, hogy "Anya, szeretnék Logicozni". Edig még sosem mondta ki ennyire szépen tisztána teljes mondatot. Persze, rögtön leültem vele - kell a pozitív visszacsatolás.

Ebből a ma reggeliből két (illetve három) dolgot szűrtem le tanulságként. Először is, a gyereknek fontos, hogy meglegyenek a szokásos napi dolgai, amibe beletartozik most már a tanulás is, és ugyanilyen fontos számára, hogy minőségi időt töltsön velem úgy, hogy csak rá figyelek. 

A másik fontos dolog, hogy megtérülni látszik a folyamatos beszédreőltetés, mert egyre több dolgot mond már, ahogy haladunk előre. Ami most meg a játékindításon kívül az a"kérek szépen...", itt sokmindennel folytatódik a mondat: kukoricapelyhet, kenyeret, teát, kakaót - ezt elsősorban étkezésekre használja, pl rajzolni lapot nem szokott még így kérni... Amit még gyakorlunk, az a "Köszönöm szépen a reggelit/ebédet/vacsorát", illetve a köszönéseket. Emellett persze minden élethelyzetben elmondjuk a megfelelő mondatokat - eket néha elő is szokta venni Ferkó (pl esett a hó, esik az eső...) Szép lassan felépül a világ mondatokból is. Csak sokat kell gyakorolni.

Kenyérsütőgép

Sok érv, ellenérv és vívódás után végülis beruháztunk egy kenyérsütő gépbe. Nem volt olcsó mulatság, mivel fontos szempont volt, hogy legyen benne gluténmentes program - így esett végül a választás a sok helyen dicsért Panasonic SD-2051 WXE készülékre.

A megvásárlás viccesre sikerült, mert az webáruház honlapja kicsit megtréfált minket, de végül kedden átvettük a kenyérsütőt, amit azonnal ki is próbáltunk. Laci teljes türelmetlenségben várta, amíg kibogoztam a használati utasítást, aztán kénytelenek voltunk mindketten udomásul venni, hogy az egyszerű fehér kenyér programja négy órás, így nem lett azonnali az élmény.

Igazából már a sütés is izgalmas volt - én még nem láttam ilyen kütyüt működés közben, ezért többször odamentem a kijelzőt megnézni, hogy épp mit csinál. Végül nagyon impozáns, kellemesen ropogós és finom kenyeret sütött.

Második körben megpróbálkoztunk a gluténmentes verzióval is. Mivel nálunk nincs teljes glutén intolerancia, így nem okoz gondot a keresztszennyeződés, ezért süthetünk ugyanabban az edényben szerencsére. A gluténmentes program csak szűk kétórás - hátránya, hogy a hagyományos programokkal szemben nem időzíthető. Amin nagyon meglepődtem, hogy a gluténmentes lisztkeverékhez majdnem duplaannyi víz kellett, mint a sima liszthez (ezt a mennyiséget kézzel szerintem bele sem lehetne dagasztani.

Az eredmény több szempontból is magáért beszél, így már az első próbálkozás után biztos voltam benne, hoyg jó döntés volt megvenni a sütőt. A bolti, száraz, porózus kenyerekhez képest ez a gép finom, ruganyos, puha kenyeret süt, amiről első kóstolásra nem is tudtunk volna megmondani, hogy nem hagyományos kenyér. Sajnos az első kenyeret elég késő estére készítettük el, ezért kicsit kiszáradt reggelre, mivel nem mertük melegen zacskóba tenni. A második próbálkozásnál már meg tudtam várni, hogy kihüljön, így másnapra sem szárat meg. A gyerekek kifejezetten szeretik akár hideg, akár meleg szendvicsnek készítjük el.

.

És még mutatós is :)

Visszaesés és új feladatok

Minden olyan helyzet, ami megtöri a napi megszokott rutint, eredményezhet visszaesést a fejlődésben. Nálunk erre a legszembetűnöbb példa az apás hétvégék helyzete. Ezek a két napos kiesések, amik ráadásul környezetváltozással is párosulnak, meg nem mellékesen hosszú utazással is, sok dolgot előhoznak, ami nem éppen a fejlődést segíti.

Ferkó elég nyűgös volt vasárnap este, hétfőn reggel pedig kifejezetten minden baja volt. Sírva ébredt hajnalban, és sem megvigasztalni, sem lekötni nem tudtam semmivel. Teljesen esélytelen volt a szokásos tanulás. Az oviban valamennyire rendben volt, érezte, hogy visszaáll minden a szokásos mederbe, este pedig már egy kicsit - persze nem a szokásos mennyiséget - sikerült is haladnunk.

Már említettem, hogy a Logicoval történő folyamat sorbaállítási feladatok nem igazán váltak be a színsorrendes kötődés miatt, ezért vasárnap délután készítettm néhány folyamatkártyát - amit aztán tovább bővítettem Vica segítségével-, hogy ezt a feladataot is tudjuk gyakorolni. 

Nem vittem túlzásba a dolgot, egyszerű, ismerős folyamatokat rajzoltam le kis karton kártyákra (valami A1-es méretű kartont vettünkmég decemberben 265 Ft-ért, abból rengeteg ilyen dolgot meg lehet csinálni). A képeket simán grafittal megrajzoltam (látható, hogy nem egy nagy művészi érték), színes ceruzásval festettük ki, majd CD filccel átrajzoltam a körvonalakat, hogy kicsit hangsúlyosabb legyen. Látható, hogy egy építőkockás feladatot, egy virágültetést, torta- és egy mézeskalács sütést rajzoltunk le - ez utóbbit közkívánatra.

Az első észrevétel, amit tettem a kártyák használatának elkezdésekor, hogy Ferkó és Vica is tisztában vannak a folyamatsorrenddel, akár a hosszabb, több kártyából álló sorokat is ügyesen sorba tudják rendezni, viszont nem balról jobbra, hanem jobbról balra kezdték lepakolni a kártyákat. Ez egyértelműen nem azért volt, mert fordítva építették fel a folymatot, mivel az első kártyával kezdték, ráadásul meg is nevezték (többé-kevésbé) az adott fázist, és következetesen nem mögé, hanem elé kezdték pakolni a következőt. Ez egy nagyon fontos felfedezés, mivel, ha nem kapom el itt, valószínűleg az írás és olvasás során is okozott volna nehézséget ez a fordítottság. Így viszont játékosan megtanulják a megfelelő sorrendet. Gyakorlatilag egyszer megmutattam, mi a megfelelő sorrend, azóta azt használják.

Mondatalkotásban is sikerült kicsit stabilizálódni. Először is, a mindennapokban igyekszünk mindent mondatokhoz kötni. Kérek szépen..., köszönöm szépen..., Sezertnék... - azt vettem észre, hogy a kétszabas mondatokkal már egész jól elboldogul, viszont a harmadik szót már elharapja vagy csak motyog. Ez most a következő kihívás számunkra.

Mozgásos mondatoknál most épp az állatok a kedvencek főleg ez a kép:

Ez a beszélős könyből van. Minden nap igyekszem bizonyos rendszert vinni abba, épp melyik képeket nézzük. Most a helyzeteket és a mozgásokat gyakoroljuk. Ezen a képen jól kivehetők a különböző mozgásfajták (szalad, úszik, ugrik, repül, fekszik, mászik), ráadásul mondatba foglalhatók.

További fejlesztési terület a dolgok egymáshoz viszonyított helyzete. Itt elsőre túl nagy lépést akartam tenni, de be kellett látnom, hogy ha túl sok dolog van egy képen az nagyon zavaró Ferkónak, így kerestem egyszerűbb anyagot neki. 

Ez a kép ugyanabból a fejlesztő anyagból van, mint az előző (A számolás-mérés előkészítése 1-2; A számolás-mérés elemei 3, Nemzeti Tankönyvkiadó, ISBN 963 19 2157 3).

A képen eredetileg az előtte-mögötte viszonyokat kell felfedezni. Hol a kakas? Hol a labda? Hol a kifli? Ferkó ismeri ezeket a viszonyokat (ma leteszteltem, amikor a kocsiban szóltam neki, hogy a sapkája a háta mögött van), viszont a képen jelenleg csak az előtte viszonyulást mondja. Vagyis az első kép nálunk: "a kakas a ház előtt van", a második pedig: "a ház a kakas előtt van" és így tovább.

Úgy gondolom, ez a megközelítés jelenleg nem rossz. Először begyakoroljuk az egyik viszonyt, aztán majd áttérünk a másikra. Így is látszik, hogy az előtt fogalma már kialakult Ferkóban, ami mindenképp jó.

Itt még egy mosolyogtató megjegyzés, hogy a bögre nála nem bögra, hanem tea. Ezt időnként javítom neki, de a viszony szempontjából nem feltétlen baj, hogy így mondja. Bár az is igaz, hogy a téves képtársítás lehet gond. Ma reggel egyébként a kifli helyett pereset mondott. Amikor visszakérdeztem, hogy mi az, a szemembe nézett, és meglepődötten momndta ismét, hogy "Perec". Persze kijavítottam, hogy kifli, akkor látszott is rajta, hogy ja tényleg, és utána már rendesen kiflit mondott. Maga a megmozdulás azért említésre méltó, mert teljesen spontán, meglepetésen alapuló reakció volt, ami az autizmusos válaszokhoz képest egészen meglepő volt a számomra.

Nehézségek és új tervek

A tegnap este nem sikerült valami jóra, legalábbis tanulás szempontjából. Ferkó nagyon nem volt kooperatív, gyakorlatilag semmire nem tudtam rávenni két nekifutásra sem. Már a hazaúton is látszott, hogy huncut kedve van, ilyenkor mindig nehezebb feladathelyzetbe hozni. Végül tegnap a tabletezés kötötte le csak, úgyhogy, lévén még csak készülünk az ovira, úgy döntöttem, belefér egy lazább nap - meg az oviban amúgy is volt egyéni fejlesztés és kutyaterápia is, ráadásul reggel nagyon jól dolgozott otthon is.

Ma reggel jobban sikerült a közös munka. Logicoztunk, ZOOMoztunk és új képeket is vettünk - mit rajzolnak az emberek a táblára, mi van az emberek kezében. Ezeket még főleg én mondogattam, Ferkó memorizált. Illetve ma reggel is volt egy kis tabletezés - ennek fő oka az volt, hogy korábban kelt, mint mi, és Laci leültette, hogy úgy foglalja el magát, hogy Vicát se zavarja, meg neki is jó legyen.

A mai tanulásnak inkább tapasztalati értéke volt a számomra. Először is, most már biztos vagyok benne, hogy a folyamatok sorbatételét Ferkó nem fogja tudni Logicoval megcsinálni, mert görcsösen ragaszkodik a színsorrendes kezeléshez, ami ezekre a feladatokra nem alkalmazható. Azért nem fogom ezt tovább erőltetni, mert életben alkalmazva nyilván nem a Logico módszere a releváns, hanem az, hogy képes legyen egy folyamat elemeit sorba rendezni. Épp ezért időt fogok szánni arra, hogy folyamatokhoz tartozó jelenetkártyákat készítsek neki, amiket aztán kézzel sorba tud rendezni. Konkrétan kinyomtatom vagy megrajzolom a jeleneteket, aztán felragasztom kartonra és "kártyázunk" vele. Semmi flanc. Még az is lehet, hogy bevonom a gyerekeket is, hogy segítsenek a kiszínezésben, hogy közelebb érezzék magukhoz a feladatot. Többféle ilyen téma is van, amire folyamatot lehet építeni (napirend, öltözködés, pakolás - ma konkrétan egy ilyen feladattal futottunk lyukra, hogy milyen sorrendben pakoltuk be a bőröndbe a cuccokat, rajzolás - milyen sorrendben készül a rajz: először egy dolog van rajta, aztán már kettő stb.).

A másik dolog, amivel ma találkoztam először az egy táblázatos feladat. Főként az íráshoz, de több egyéb feladathoz is fontos, hogy a gyerek tisztában legyen egy táblázat mezőinek jelentőségével (melyik sor, melyik oszlop). A mai Logico erre vonatkozólag nagyon érdekes volt. Az első sorban volt három ház, különböző színű tetőkkel és falakkal, az első oszlopban pedig különböző színösszeállítású ablakok. A színes pöttyök különböző helyen voltak a táblázatban, és azt kellett meghatározni, hogy ha az adott házra a megadott ablakokt tesszük fel, mi lesz az eredmény. (nem tudom, így érthető-e). A gyerek feladata gyakorlatilag az, hogy megnézze, milyen ház van a megjelölt oszlop tetjén és milyen ablakok a megjelelölt sor elején, és a kettőből összerakja, hogy néz ki a kész ház. Még ma találkoztunk először ezzel a feladattal, nem is ment Ferkónak segítség nélkül, viszont nagyon fontosnak tartom, hogy ilyet is gyakoroljon, úgyhogy ezzel kapcsolatban majd később fogok írni konkrét tapasztalatokat. Az első meglátásom, hogy ez nem egyszerűen kezelhető feladat lesz, de még csak az első nehézségeket láttam.

Mai sikertörténet

Tegnap este kicsit esetlenre sikerült a tanulás - Laci későn jött haza, én meg nem voltam eléggé felkészülve arra, hogy egyedül kell megoldanom az estét. Így végül a vacsora egy órával később lett kész, Vicánál beütött egy hisztiroham - tudniillik tejeskávét akart inni, de nem pont olyan hőmérsékletűre sikerült, ahogy szerette volna -, Ferkó összefirkálta (a hónapban már másodszor) az állványon lévő festővásznamat, ezután pedig kénytelen voltam páros tanulást rendezni, ami azért nem megy valami jól Ferkónak.

Este főleg Logicoztunk, ezt már külön szokta kérni, de nem volt túl lelkes, mást meg nem is nagyon akart csinálni. Végül színezett egy kicsit egyedül, meg elővette a Bogyó és Babóca foglalkoztatókönyvet és azt lapozgatta. Így is megvolt a félóra nettó foglalkozás, csak nem pont úgy, ahogy én szerettem volna. De közben legalább Vica is megnyugosott, sőt befejezte az új mesekönyvét (merthogy mostanában mesekönyvet rajzol folyamatosan - azt hiszem, ma már kénytelen leszek hozzá elkészíteni a borítót is).

Ma reggel kb mindenki kipihenten ébredt - mi Ferkóval először hajnali négykor, de szerencsére vissza lehetett terelgetni az ágyba és aludt tovább. Reggel persze megvolt a szokásos kör azzal, hogy Vica mit szeretne vagy nem szeretne reggelizni - ma extra hisztivel, ami után persze betermelte a teljes adag omlettet, ami a tányérján volt (csak tudnám, miért kell előtte sikítófrászt kapni miatta...)

A mai tanulásunkat Ferkóval megint Logicoval kezdtük, hogy meglegyen a gyereknek a lehetősége a sikerre meg a választásra. Közben még a körmeit is levágtam, mert nagyon idegesítette, rá is fért már egyébként... A Logico után jött a beszélgetős könyv. Ma én választottam képet, egy olyat, amit még eddig nem néztünk. Egy játszótér van rajta több gyerekkel, és azt kellett neki elmondani, hogy melyik gyerek mit csinál. Már érti, amikor rákérdezek, hogy ki ez vagy mit csinál. Ez azért érdekes, mert sokszor van, hogy vagy csak az alanyt vagy csak az állítmányt mondja a mondatból. De ha rámutattam ma egy gyerekre, és mondjuk mondta, hogy homokozik, utána, ha rákérdeztem, hogy ki homokozik, mondta, hogy a kislány, azután pedig én is és ő is elmondta a teljes mondatot. Mivel ez egy teljesen ismeretlen kép volt, ez már óriási haladás nála.

Néhány napja kicsit kiegészítettem a tanulást azzal, hogy előveszünk régebbi National Geographic magazinokat - abban sok érdekes kép van mindenféléről - és végiglapozhatja őket. Ezzel kb ugyanazt érem el, mint a mesekönyvekkel. Lapozás közben szinte önkéntelenül nevezi meg a képen látható dolgokat, állatokat. Ráadásul valamelyik nap sikerült egy bolygókról szóló cikket találni. A bolygókat (is) nagyon szereti. Meg is nevezett egyet-kettőt. Ezen felbuzdulva elővettem azt a Bogyó és Babóca könyvet, amiben a kis bogarak űrutazásra mennek. Ebben szép képek vannak a bolygókról, illetve a mesében többször is fel vannak sorolva, a jellegzetességeikkel együtt. Nem olvastam fel a mesét - ez a könyv már elég rég nem került elő esti mesénél sem, mivel elég sok mesekönyvet rotálunk -, de ennek ellenére nagyon szépen meg tudta nevezni és megmutatni belőle a bolygókat. Most ezt a megoldást próbálom követni, hogy ha egy témára van többféle anyagom - legyen az játék, mese vagy csak másik könyvben egy kép, akkor azokat előveszem, ha előjönnek, hogy Ferkó lássa, ugyanaz a dolog többféle sziutációban vagy környezetben is előfordulhat. Ezzel próbálom kitágítani az alkalmazkodó- és az általánosító képességét. Még nem tudom, mennyire lesz ez hatásos, mindenesetre, próbálom azt a vonalat erősíteni, hogy egy dolog nem mindig ugyanúgy néz ki vagy ugyanabban a szituációban képzelhető el - egyébként a beszélős könyv tevékenységkártyái is ezt szolgálják.

Még egy új feladatot vettünk ma elő a beszélős könyvből - illetve már máskor is néztük ezeket a képeket, de akkor még nem ilyen célzottan. A képeken állatok és testrészeik vannak, amivel a nagy-kicsi, hosszú-rövid, széles-keskeny párokat lehet tanítani (pl. az elefánt füle nagy, az oroszláné kicsi vagy a víziló nyaka széles, a struccé keskeny). Eddig még csak odáig jutottunk, hogy megneveztük az állatokat meg a testrészeket, ma viszont már a tulajdonságokat is mondta hozzá - egyébként tőlem függetlenül, mert be kell valljam, eddig ennek a képsornak nem értettem a mögöttes feladatát; valószínűleg az oviban már foglalkoztak ezzel a feladattal, onnan volt ismerős neki. Ma az oviban is van megint egyéni fejlesztés, sőt kutyatrápia is, úgyhogy kíváncsian várom, milyen lendülettel fog hazajönni.

Iskolalátogatás - Órán kívüli beszélgetés

Arról már beszámoltam az előző bejegyzésben, milyen volt a tanóra, amit megnéztünk az iskolában. Kicsit meg is voltunk szeppenve, mert a gyerekek, akiket láttunk, sokkal jobban beszéltek, mint Ferkó, sőt, sokkal közvetlenebbek is voltak. Így elsőre elég bizonytalannak tűnt, hogy Ferkó beleillik ebbe a közegbe.

Mivel igazából ez egy vízválasztó dolog volt, rá is kérdeztünk. A tanító néni mondta, hogy a hiányzó kisfiú például egyáltalán nem beszél (valószínűleg szervi okból, vagyis sosem fog tudni beszélni), és volt már olyan is, aki egész nyolcadik osztályig eljutott úgy, hogy meg sem szólalt, szóval ez nem lesz kizáró ok Ferkónak sem.

Amit az iskola napirendjéről megtudtunk, hogy egész napos osztályrendszerben tanítanak, vagyis délelőtt és délután is tanórák vannak. Naponta kétszer mennek ki az udvarra, délelőtt egy saját kis udvaron vannak kint, délután pedig az iskola közös udvarán, így fokozatosan tudják őket hozzászoktatni a többi osztályhoz. A tanítás 8-kor kezdődik és délután négyig tart, mint minden osztályban, illetve van gyerekfelügyelet reggel héttől és délután ötig. Itt külön felügyeleti csoport van az autista osztályok tanulóinak - így a többi évfolyamban lévő autista gyerekkel is lehet találkozni, illetve a többi osztálytermet is meg lehet ismerni. Házi feladat hétközben nincsen, hétvégén viszont van, hogy azt is megszokják a gyerekek, hogy otthon is kell tanulni, gyakorolni. Az egyéni fejlesztés szintén tanrende építve, órarendi kereteken belül zajlik a gyerekeknek, így nem kell rá külön időpontot találani és senki nem marad le a tanórákról sem.

A gyerekek napi háromszori étkezést kapnak - tízórait és uzsonnát a tanteremben; a tízórai egyébként az első óra utáni szünetben volt; ebédet pedig a közös ebédlőben. Ebédelni a többi osztály előtt mennek, hogy a nagy tömeg ne legyen számukra zavaró. 

Az intézmény célja, hogy a gyerekek megállják a helyüket az életben, így kimondva is igyekeznek kikényszeríteni a minél szabályosabb kommunikációt a gyerekekből. Ha egyes felsőbb tantárgyakat egy-egy gyerek nehezen tud megérteni vagy feldolgozni, akkor a nevelési tanácsadóban lehet kérvényezni a felmentést (akár a tanóra, akár az értékelés alól).

Amit még megtudtunk, illetve megtanultunk tegnap:

Először is, nagyon fontos az otthoni fejlesztés. Ami nekem elsőre furcsa volt, hogy a tanító néni azt mondta, az ilyen gyerekeknek nem a mondatok bonyolultsága okoz gondot a kommunikációban. Vagyis, ha egy szituációra egy "szebb" mondatot tanítunk meg velük, az pontosan ugyanolyan könnyen fog rögzülni, mint egy rövidebb. Szóval, ha a gyereknek azt akarjuk megtanítani, hogy amikor szomjas, kérjen mondjuk egy pohár teát, akkor neki ugyanolyan bonyolult (elvileg) azt megtanulni, hogy "kérek teát", mint azt, hogy "kérek szépen egy pohár teát". Én ezt Ferkónál eddig nem tapasztaltam, ő a többszavas mondatoknál általában csak egy-két szóig jut el (ismételtetésnél), de meg fogom próbálni alkalmazni, hátha bejön  a dolog.

Ami még nagyon fontos, hogy mivel ezeknek a gyerekeknek általában nincs igényük a verbális kommunikációra, a felnőttek feladata kikényszeríteni ezt, mivel, lássuk be, a társadalomban ez az "elfogadott" vagy "normális" kommunikáció. Szóval, otthon is rá kell venni, hogy igenis szóban fejezze ki magát. Először a szükségletei tekintetében (enni, inni kérés), utána pedig minden más esetben.

Erre van egy aranyos sztorim tegnapról:

Hogy gyakoroljuk a beszédet, vacsora előtt beküldtem Ferkót Lacihoz a hálóba, hogy hívja ki vacsorázni. Ez úgy hangzott el, hogy menj és mondd meg Lacinak, kérlek, hogy "Laci, gyere vacsorázni". Odáig simán ment, hogy megértette, mit kell csinálni (ez sosem gond). Bement a hálóba, megfogta Laci kezét, elkezdte húzni, aztán mondta, hogy "gyere". Több nekifutásra eljutottunk odáig, hogy "Laci gyere". Egy idő múlva aztán kicsit elfogyott a türelme és közölte acival a "Mit szeretnél?" kérdésre, hogy "Tedd le a sisakot" - Laci épp a focis sisakját szerelte össze. Ez egy olyan spontán mondat volt, amit még sosem mondott és nem is mondta neki senki. Végül a vacsorázás esetében megelégedtünk a "Laci gyere" mondattal, de azért nagyon jó érzés volt, hogy spontán is lehet belőle beszédet kihozni. Szerintem ez is bizonyítja, hogy minden ott van, csak a hajlandóság nincs meg, hogy kiengedje - ezért jó, ha nem hagyjuk annyiban.

Ami a fejlesztést illeti, kérdeztük, mivel tudunk készülni az iskolára. A tanító néni szerint a legfontosabb, hogy a gyerek a szabálykövetést és az irányított feladatvégzést megtanulja. Ez ugye azt jelenti, hogy nem azt csinál, amit akar, hanem egy külső szereplő (otthon a szülő vagy az iskolában a tanár) határoza meg, hogy mikor kell egy adott feladatot megoldani, mennyi idő van rá és mi minősül késznek. Ez így egyszerre nyilván sok. Az első lépés, hogy asztalnál ülős feladatokat kell végezni, először teljes felügyelettel (vagyis ott kell ülni vele), aztán egyre növelve az önállóságot. Az is jó, ha lehetőség van rá, ha időhöz tudjuk kötni akezdést és a befejezést (mint a reggel 8 órás iskolakezdés). Nyári szüntere javasolta az iskolai napirend részleges imitálását: Nyolckor leülünk "tanulni", óra után 10-15 perc szünet, utána ismét leülünk. A lényeg, hogy ne legyen idegen ez a szituáció.

Gyakorlás szempontjából a fő hangsúlynak a beszéd minél nagyobb fejllesztését javasolta, mindenféle módszerrel, amit csak elfogad a gyerek - kényszerítés, képkártyák, mese, stb. Írásos feladatokat először színezéssel és rajzolással kell gyakorolni, itt a lényeg az irányítottság és a feladattartás gyakorlása, nem a feladat bonyolultsága. Emellett fontos, hogy a gyereknek nehezebb, új feladatok közé mindig tegyünk őt motiváló, ismerős, könnyű feladatokat, hogy mindig legyen sikerélménye és ne veszítse el a lelkesedését.

Az iskolakezdésről a tanító néni azt mondta, hogy szerinte minél előbb célszerű megkezdeni az iskolarendszerben való taníulást, ha lehetséges. Ugye az ilyen gyerekeknél majdnem 9 éves korig lehet húzni a beiskolázást, viszont a pedagógia azt mondja, hogy kilenc éves koráig fejleszthető legjobban a gyerek - akkor ugrásszerűen - és nem mindegy, hogy milyen közegben fejlődik. A jelenlegi szabályzás szerint, ha beíratjuk a gyereket első osztályba, de mégsem tudja teljesíteni, akkor szülői kérésre évet ismételhet úgy, hogy gyakorlatilag előkészítő évnek minősítik az előző évet. Ez azt jelenti, hogy kapunk egy A4-es papírt arról, hogy egy előkészítő évet elvégzett az iskolában, de nem kap bizonyítványt, nem fog ténylegesen megbukni. Ami ebben az évben viszont jó, hogy alkalmas arra, hogy a gyerek beleszokjon az iskolai környezetbe, megismerje az elvárásokat, normákat, és egy évvel később már sokkal kevesebb gondot okoz majd neki az új környezet. Ezzel szemben, ha azt az egy évet az óvodában tölti, akkor ezek a dolgok nyilván nem jutnak el hozzá, mivel az óvodának nem feladata és nem is képes arra, hogy ezekkel megismertesse a gyerekeket. 

Nekem tavaly ezt nem mondta el senki. Ha elmondta volna, lehet, hogy hamarabb utánamegyek az iskolának és a diagnózisnak, és Ferkó már tavalytól iskolás lenne (januárban már betöltötte a hatot, szóval simán mehetett volna kor szerint). Mi akkor azért döntöttünk így, mert az óvodában azt mondták, még nem elég a beszéde hozzá (mint kiderült, ha egyáltalán nem beszélne, az is jó lenne), illetve mi is féltettük a korai kudarcoktól. A mai tudásommal már valószínűleg másképp döntenék, bár nem hibáztatok senkit, mert még mindig annyira kevés a tudás meg a tájékoztatás erről az állapotról, nem csak a laikusok, de sokszor a hivatalos személyek között is. Midnenesetre, ha valaki még épp azon tanakodik, küldje-e korábban iskolába a gyerekét vagy inkább kérja még a nevelési tanácsadóban, hogy maradhasson óvodás, szerintem, mindenképp érdemes az évek óta ilyen gyerekeket oktató tanárnő véleményét is megfontolni, még ha aztán mégis az óvoda mellett döntenek is.

Midnen gyerek más. Ezt a tanító néni is elmondta. Épp ezért nehéz akár általános fejlesztési módszereket, akár csak speciális tankönyveket (nincs is ilyen pont ezért) vagy recepteket mondani, hogy mit mikor célszerű. Mindenki maga látja, illetve a gyeremekkel foglalkozó szakemberekkel konzultálva tudja eldönteni, hogy mi lenne a legjobb a gyerekének. Néha pedig ennek ellenére is kiderül utólag, hogy lehetett volna még jobban. Én úgy gondolom, minden szülő a legtöbbet akarja kihozni a saját helyzetéből, így még ha néha úgy tűnik is, hogy rosszul döntött, nem szabad sokáig emésztenie magát rajta, hiszen visszamenni úgysem tud, inkább az aktuális lehetőségek közül kell a legjobbat megtalálni. Én is igyekszem most elengedni azokat a gondolatokat, hogy talán egy évvel ezelőtt még többet tehetett volna az iskola Ferkóért, és inkább arra koncentrálok, hogy a jövőben minden lehetséges segítséget megkapjon, hogy egy esetleges alapozó év hiányát ne érzékelje majd az életében.

Iskolalátogatás - a tanóra

Nagy izgalommal és még nagyobb félelemmel ma reggel végre rászántuk magunkat, hogy személyesen is megnézzük az iskolát. Igazából, az elszántság még tegnap fogalmazódott meg, amikor felhívtam a sulit, hogy időpontot kérjek. Volt egy kis félreértés a telefonban, de végül megegyeztünk, hogy gyerekkel együtt várnak minket ma az első órára.

Tegnap egyébként nyílt nap volt az iskolában, de azt már korábban kiderítettem, hogy az autista osztályokban ez nincsen, így önállóan kell intézni, ha be akarunk menni.

Ma reggel nyolc előtt néhány perccel meg is jelentünk a Kinizsi Pál Általános Iskola ajtajában. A tanító néni már várt minket. Az 1.c osztály matematika órájára mehettünk be. Kaptunk széket, hogy leüljünk, Ferkó pedig játszhatott a sarokban - itt a gyerekek nem mennek ki szünetre, hanem van nekik játszósarok, ahol elfoglalhatják magukat a szünetben.

A gyerekek nagyon izgatottak voltak - találkoztunk egy tavalyi ovis csoporttárssal is, aki emlékezett Ferikére. A csoport hatfős, de ma egy kisfiú hiányzott. Az órát egy gyógypedagógus tartja, akinek emellett még van 2-3 szaktanári és tanítói diplomája is. A gyerekek szépen bemutatkoztak - már aki nem volt szégyellős, utána pedig kezdődött az óra.

Tényleg fogalmam sem volt, mire számítsak, de az elejétől a végéig el voltam bűvölve. A tanító néni végig játékos, majdnem varázslós feladatokkal, és óriási türelemmel terelgette a gyerekeket a matematikbában.

Első feladatként egy óriást játszottak el, aki felmegy a hegyre, eszik, iszik, alszik, nyújtózik, ásítozik, mejd lemegy a hegyről dolgozni. Minden tevékenységnél egy gyerek választhatott, hogy meddig számolnak (hány lépéssel megy fel a hegyre, hány áfonyát eszik, hány kortyot iszik stb.) Közben a mozdulatokat utánozták - kb mint egy reggeli tornát.

Ezután számolós feladatok jöttek. Számkártyákat raktak sorba - illetve a sorba illesztették a hiányzókat - ötig, aztán mindenki kapott egy kártyát, amin valamennyi állat volt, és azt kellett a megfelelő számhoz odatenni. Az egyik kisfiúnak még a nullát is fel kellett rajzolni az egyes kártya elé (mert ugye az semmi). Aztán visszaszámoltak öttől és tíztől nulláig (és jött a rakéta kilövése). Szintén számoltak úgy, hogy csukott szemmel hallgatták, mennyit kopog a padon a tanító néni vagy mennyit koppant a hátukra az ujjával. Ez utóbbi esetben meg kellett nevezni a számot, megmutatni az ujjukkal és ugyanannyit dobbantani a lábukkal is.

Ezután megmutatták, hogy tudnak összeadni és kivonni - szintén ötös számkörben. A két kezükön mutatták a két összeadandó számot, majd az ujjaikat az orrukhoz érintve megszámolták, mennyi az összeg. Kivonásnál lezárogatták az ujjaikat. Ugyanezt akár összeadás kiegészítéssel is meg tudták csinálni (mennyit kell adni a háromhoz, hogy öt legyen?).

Az utolsó feladatban, ahol ki kellett egészíteni az összeadásokat, a hiányzó számok színeket jelöltek, amik alapján egy kép részeit lehetett kifesteni. Ezzel el is töltötték az időt az óra végéig.

Engem negyon meglepett, milyen szervezett és átgondolt az egész óra. A tanító nénit nem lehetett kizökkenteni. Ha leesett egy könyv vagy ceruza, akkor odaugrott és megkérdezte játékosan, hogy csak nem lefújta a szél? Ha egy gyerek rosszat válaszolt, akkor viccesen visszakérdezett, esetleg csücsörített vagy nevetve fintorgott kicsit, hogy hát az meg hogy lett ilyen sok? Úgy tűnt, végtelen a türelme és a kreativitása.

Óra után kimentünk még beszélgetni, de azt egy másik bejegyzésben írom majd le nemsokára.

Ragaszkodás

Többször említettem már, hogy az autizmussal élő gyerekek mennyire mereven képesek ragaszkodni dolgohoz, szokásokhoz. Ez néha a hétköznapokat is megnehezíti, különösen, ha nem csak arról van szó, hogy a felnőtteknek kell alkalmazkodni az autista gyerek igényeihez.

Nálunk nemrég az emeletes ágy kérdése hozta elő a megszokottság témáját. Történt ugyanis, hogy Vica kitalálta, eleget aludt az alsó ágyon, most a felsőn szeretne. Tudni kell, hogy Ferkó ritkán agresszív, általában nem próbálja az akaratát ráerőltetni másokra, nem áll ki magáért (akár csak úgy se, hoyg elkezd hisztizni), sokszor inkább csak csendben tudomásul veszi, hogy most nem az van, amit ő szeretne (Vica sokszor veszi el a játékokat tőle, csak azért, mert mint minden gyerek, mindig az kell neki, amivel épp a másik játszik, Ferkó meg csak simán tudomásul veszi, hogy már nem ő játszik vele).

Így néhány nappal ezelőtt, Vica felcuccolt a felső ágyra, Ferkónak pedig elmondtam, hogy most Vica szeretne fent aludni, ő aludjon lent. A kicsinek is engednünk kell dologkat, amiket szeretne, mert így is nagyon sokszor kell szegénynek alkalmazkodnia meg engednie a nagy miatt.

Elkezdtünk hát az új felállásban aludni. Ferkó sokszor kijött éjszaka vagy felmászott Vicához, amiből az lett, hogy minket is és Vicát is felébresztette. Először ráfogtuk a téli szünet összevisszaságára, bár én gyanítottam, hogy más is van a dologban. Így, amellett, hogy szigorúbban vettük az esti rutint, megbeszéltük Vicával, hogy cseréljék vissza az ágyakat. Elmondtam neki szépen, hogy Ferike nagyon ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, és azért nem alszik jól, mert nem a megszokott helyén van. Erre az első válasz az volt, hogy szokja meg az alsó ágyat is, de végül sikerült megbeszélnünk a dolgot. Most úgy tűnik, javult a helyzet, és valóban kevesebb a felébredés meg kimászkálás éjszaka. Jó lenne, ha így maradna, mert elég megterhelő volt nekünk is az utóbbi időszak, amikor vagy hajnaltól ébren volt az egyik gyerek vagy fél éjjel nem aludt a másik.

Napirend tervezet

Lássuk be, nem egyszerű két óvodás gyerek és két dolgozó felnőtt napirendjét úgy összeegyeztetni, hogy minden beleférjen, különösen, ha még egyéni fejlesztést is bele kell számolni.

Nálunk adott, hogy az ovin kívül egyik gyerek se jár különórára - ott mondjuk mindkettő: Vicának van néptánc, ovi rocky (nem röhög) és gyógytorna, Ferkónak két gyógyped fejlesztés meg egy kutyaterápia. Lacinak elvben hetente kétszer van esti és háromszor reggeli edzése (az esti az 18 óra után, a reggeli meg 6-7 között). Jelenleg a gyerekekkel terv szerint 8 és 8:30 között érünk az oviba (rettegek, hogy mi lesz, ha az iskolába egy órával korábban kell majd), illetve négy körül megyünk értük, így fél öt magasságában avgyunk otthon, ha semmi nem jön közbe.

A fentiekhez jön még hozzá jobb időben egy kis játszótér, ilyen téli körülmények között szánkózás, vagy rosszabb esetben egy kis rohangálás a ház közelében. Otthon Ferkónak reggel és délután egy-egy egyéni fejlesztés (30-40 perc), Vicával játék, főzés, reggeli, vacsora, esti rutin, és ugye az embernek magára meg egymásra is kellene, hoyg jusson egy kis idő.

Valahogy így néznek ki a hétköznapok. Ja, ien, van még ugye a takarítás, bevásárlás, ilyesmi is, de azt el lehet rejteni a többi között. Vásárolni általában én járok - a kötetlen munkaidő nagy előnye, meg ugye nálam van a kocsi általában - vagy hétvégén együtt. 

Az elvi hétköznapi otthoni rutin a következő (az időopntok a kezdést jelentik, persze vannak eltérések):

Reggel:

ha van edzés:

5:45 ébresztő

6:00 Lacinak edzés, Csillának reggelikészítés

6:30 Csilla és Ferkó tanulás, Vica még vagy alszik vagy játszik, mesén bambul (ébredezik)

ha nincs edzés:

6:30 ébresztő

6:45 Csilla és Ferkó tanulás, Lacinak reggelikészítés, Vicának ébredezés vagy reggelikészítés Lacival

7:00-7:15 reggeli

7:45-8:10 indulás az oviba

Délután:

16:30 hazaérkezés, kinti játék

17:00-17:30 vacsorakészítés

ha van edzés

17:45 Laci elmegy edzésre

17:30 Csilla és Ferkó tanulás, Vica játék Lacival vagy egyedül

18:00-18:30 vacsora

18:30 szabad játék a gyerekeknek, romeltakarítás, másnapi dolgok előkészítése (ruha, ebéd), fürdés

19:00 esti mese

19:20 mesenézés

20:30-21:00 elalvás a gyerekeknek

Ezek mellett persze van, hogy Laci ül le Ferkóval tanulni - akár azonfelül is, amit velem tanul, meg néha Vica is igényli a "tanulást" meg a közös játékot, úgyhogy néha eszerint borulhatnak dolgok. Fürdetni általában Laci szokott, én meg addig elkészítem a másnapi ruhát, ebédet, elpakolok, készítek könyvet az esti meséhez, tergetek, ruhát hajtogatok meg ami épp jön.

Mi viszonylag szerencsések vagyunk, mert kéthetente apás hétvége van, így van egy kis szabadidőnk. Ami így kívülről jól hangzik, de azért ilyenkor kell behozni azt, ami nem fér bele a hétköznapokba. Persze nem sajnáltatom magam, mert van, akinek egyetlen perc szabadideje sincs - én is csináltam ezt bő két évig, nem volt vicces. A két saját hétvégéből havonta egyszer a szüleimnél vagyunk, illetve idén úgy tervezzük, hogy kéthavonta legalább Laci anyukájához is eljussunk. A maradék hétvégékbe fér bele a közös pihenés, kikapcsolódás, mozgás (korcsolyát és úszást tervezünk).

Tudom, ez így nagyon soknak meg túl tervezettnek tűnik, biztos van, aki tudja lazábban vagy jobban csinálni. Én most úgy gondolom, ez a legjobb, amit ki tudunk hozni a lehetőségeinkből. Mindemellett, miután a gyerekek lefeküdtek, még igyekszünk egymásra is időt szánni, bár sokszor van, hogy ez csak egy közös sorozat- vagy filmnézést jelent, illetve az apás hétvégéken nyilván jobban kihasználjuk a lehetőségeket és kimozdulunk, amikor lehet. Munkaidőben, ha összejön, együtt is szoktunk ebédelni. 

Mivel nekem a napi mozgás már nem fér bele, úgy döntöttem, azt is az apás hétvégéken fogom megoldani - legalább úszni eljárok néha, na meg a festésre is jó lenne egy kis idő.

Néha nem tudom, hogy fér bele az a sok dolog egy napba, tervezés nélkül biztosan sehogy sem menne. Amikor egyedül voltam a gyerekekkel, még nehezebb volt, így, hogy Laci itt van, már sokkal több dologra jut idő, például arra, hogy tényleg leüljünk a gyerekekkel közösen játszani vagy minden este jusson idő és erő az esti mesére vagy arra, hogy minden nap legyünk egy kicsit a szabadban, ha épp nem szakad az eső.

A napirend még fejlesztés és kipróbálás alatt áll. Az eredményekről majd beszámolok, de eddig úgy tűnik (bár még csak edzések nélkül próbáltuk), hogy működőképes. Már csak az lenne a jó, ha a gyerekek végigaludnák az éjszakát, és mi is jobban tudnánk pihenni. :)

Távoktatódok

Még decemberben kaptam az óvodában egy felhívást, hogy lehet jelentkezni távoktatásra, amit 10-12 alatti autista gyerekek szüleinek indítottak. A felhívás itt található, ha valakit érdekel. 

A tanfolyam teljesen ingyenes, sok gyakorlati tapasztalatot mutat be - családok, szülők, nagyszülők nyilatkozatait, illetve megmutatja, hogy merre lehet tovább menni - könyveket, cikkeket, egyéb publikációkat, honlapokat ajánl és mutat be.

Az oktatási anyag elég tömény. Nem szabad nekiesni és végighaladni rajta, mert az embert lelkileg nagyon meg tudja terhelni, viszont lépésenként, emésztgetve, esetleg bizonyos részeihez vissza-visszatérve sokat lehet belőle tanulni.

A jelentkezési határidő ez év december 31-e.

Pánikjáték

Vannak türelmesebb meg türelmetlenebb napo, és van olyan is, hogy bár jól indul a dolog, időközben viszont valami elromlik. Ezekre az esetekre kell a vésztartalék vagy pánikjáték. 

Az alap koncepciónk az, hogy ha a gyerek valami megun vagy nem érdekli (ezt zümmögés, ugrálás vagy ütemes hintázás jelzi Ferkónál), akkor váltunk valami másra. Nem szabad hagyni, hogy belepörögjön ezekbe a kényszercselevésekbe, mert nem tud a hurokból kijönni - ezt mondta a pszichológus is.

Szóval, mnden esetre elő van készítve "másik" játék, foglalkozás, végszügség esetén mese vagy a tablet (most lehet felszisszenni, de ha végképp nem nyugtatja meg a gyereket semmi, és a tablet mellé leülve megnyugszik, mindenki elhiheti, hogy ez egy jó megoldás - sokkal jobb, mint az alternatíva, ami a pánik-, sikító vagy dühroham).

Ma egész jól indult a reggel. Ferkó jól is aludt, kipihente magát, és jött, hogy a szokásos reggeli tanulást - "Logicozzunk" felkiáltással. Ilyenkor már alig várja, hogy Laci magunkra hagyjon a hálóban, hogy tanulhassunk.

Már írtam, hogy a Logico korongokat alul mindig szivárvány színsorrendben szereti elrendezni, és hogy ez láthatóan kényszeres viselkedés. Amikor nem ért egy feladatot, akkor a függőleges elrendezésben is simán betolja ebben a sorrendben és el van intézve.

Ma két feladattal volt gondunk. Az egyikben sorrendbe kellett tenni egy nap tevékenységeit: a gyerek felébred, reggeli rutin, suli, ebéd, zuhany, alvás. Ezzel az volt a gond, hogy ugye ezt nehéz színsorrendben csinálni. Ferkó szinte minden feladatot színsorrend szerint végez - ami nem baj, amíg mondjuk azonosságokat vagy hiányokat kell keresni, mert ott mindegy, melyik színnel jelölt ábrát vesszük előre. Ebben a feladatban azonban meg kellett keresni az első tevékenységet, mert egy adott színűt a többi nélkül elég nehéz volt a sorba illeszteni. Így viszont, mivel nem volt hajlandó a képekből és nem a színekből kiindulni, ez a feladat kudarcbe fulladt. Kirakta a színsorrendet, aztán megfordítva látta, hogy nem jó. Itt az lett a feloldás, hogy a megfordított lap szerint kijavítottuk a színsorrendet, és megbeszéltük a tevékenységeket és azok sorrendjét.

A másik feladat sokkal kevesebb buktatót kellett volna, hoyg rejtsen, csak sajnos itt nem létező színsémát vélt felfedezni. A feladat maga nem lényeges - amúgy azonosságokat kellett keresni -, az volt a baj, hogy a vörös szín került legalulra, aztán közvetlen felé a narancs. Innentől viszont Ferkó nem volt hajlandó a sárgát nem a 3. helyre tenni, hiába látta, illetve találta meg egyébként egyébként a valódi helyét. Amikor megpróbáltam végül elvenni a rossz helyre tett sárga korongot, többször visszahúzta, aztán, amikor nem hagytam a hibás megoldást, elkezdett bepörögni. Mivel nem tudtunk dűlőre jutni, jobbnak láttam a Logicot hanyagolni.

Alternatívának először a beszélős könyvet választotta, de végül azzal se jutottunk semmire, a zümmögés és az ütemes mozgás maradt, így végül a ZOOM játék zökkentette ki. Ezzel, bár először szét akarta dobálni, de végül a képillesztés megnyugtatta.

Ez sajnos egy ilyen bicikli. Sok dolgot ki lehet tapasztalni, de a legártatlanabb, egyébként működő dolgok is futhatnak rossz vágányra, és ilyenkor nincs általános, mindent megoldó recept vagy módszer. Ebben is az van, hogy van, ami általában megnyugtatja vagy kizökkenti, de simán benne van, hogy mégsem. És ilyenkor a szülő próbálkozik. Megpróbálja, hogy a gyerek válasszon - lehetőleg olyan alternatívákat kínálva, amik be szoktak jönni. De van, hogy már annyira előrehaladt a beforgatás, hogy nem fog magától választani, mert - ez furán fog hangzani - már nem is érzékeli maga körül a világot. Ilyenkor nekem kell kirángatni a körből, ahogy ma is. Viszont, ha sikerül, akkor szinte azonnal el is felejtődik minden korábbi probléma, mintha a roham nem is létezett volna, a felhő elvonul, a nap kisüt, az élet békés. Csak az én fejemben van egy lezáratlan stresszhelyzet, de ez már egy másik történet.

Autizmus képekben

Az Autisták Országos Szövetségének hivatalos plakátja

Támogató ismerősök

Mióta elkezdtem ezt a blogot, sok bátorítást, javaslatot, ötletet kapok az ismerőseimtől. Nagyon örülök, hogy ennyi jó ember vesz körül, sőt, hogy évek és kilométerek távolából is írnak emberek, ha úgy érzik, tudnak segíteni, akár a fejlesztési módszerek, akár a táplálkozás terén.

Így találtam meg a következő oldalakat is, amiket mindenkinek ajánlok megnézésre, hátha tud belőle ötleteket meríteni:

Gyereketető

LeraningApps

Elmira paleo konyhája

Paleovital

Pocak Panna

Nem állítom, hogy minden, ami ezeken az oldalakon található alkamazható autista gyerekenél is, de azért érdemes megnézni őket, mert ötleteket adhat akkor is, ha nem egy az egyben lehet alkalmazni.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített vagy segít, és bármikor szívesen fogadok javaslatokat arr, hogy milyen irányban mehetnék még tovább.

Leülepedett tudás és hangulat

Ma van az utolsó szabadnapom, és igyekszem minden tapasztalatot leírni, mert nem tudom, ha beindul a munka, mennyi időm lesz.

Tegnap reggel elkezdtük a hivatalos ovis napirendet. Laci készített reggelit, Vica segített neki, Ferkóval mi edig tanultunk. Nem sok hangulata volt hozzá, nem is haladtunk szinte semmire. Leginkább én beszéltem, de nem igazán koncentrált, viszont a korábbi tizenkettő helyett már 18 tevékenységkártyát megnevezett.

Napközben, amikor egyedül voltunk, egy kicsit több kedve volt, de csak a logicohoz, így azzal foglalkoztunk, ez így is extra foglalkozás egy normál hétköznaphoz képest.

A szánkózás után rendesen leültünk dolgozni. Ez volt a napom fénypontja. Először egy új, játékos feladatot próbáltunk ki. Egy fejlesztő kirakós játékot, amit karácsonyra kaptunk. A játék nbeve ZOOM. A koncepció rendkívül egyszerű, akár otthon is elkészíthető játék. Van 8 lap, egyenként 3-3 képpel, illetve 3-3 üres négyzettel, és van 24 kiemelt képrészlet, amiket a képekhez kell illeszteni. Vannak köztük egyszerűek - pl almafából kiemelt alma -, meg nehezebbek is - pl talicskát tologató bácsi, aki alig látszik az eredeti képen. Ezt a játékot Vica és Ferkó is élvezte, és mindketten elsőre ki is tudták rakni. Ha egy képpel nem boldogultak, azt a kupac aljára raktam, így később visszatértünk rá, nem akasztotta meg a játékot. Rendkíüli koncentrációt fejlesztő feladat, azért külösen tetszik, ráadásul egészen sokáig lekötötte a gyerekeket.

Akár otthon, saját fotókkal is könnyen elkészíthető

A ZOOM után Ferkó több Logico lapot is megcsinált egyedül. Ezután pedig jöttek a tevékenységkártyák, amik közül az első sorozatot (ez 48 darab!) önállóan megnevezett, illetve a második, nehezebb sorozatból is próbálkozott, de azokat még kevésszer néztük, így nem voltak meg az igék (pl. a bácsi ás), de itt is volt 1-2, amit meg tudott nevezni. Ráadásul itt azt éreztem, hogy áttört egy korlát. Ezután ugyanis még lapozgatta a könyvet, és minden képnél tevékenységet akart megnevezni, ott is, ahol alapjában nem is az a feladat. Úgy látom, kezd ráérezni a dologra.

Ferkónál először az állatos képeknél tört meg a jég

Este fürdés előtt pedig még egyszer odajött, hogy Logicozzunk egyet. Szóval még a mese előtt kicsit dolgoztunk, teljesen saját akaratból. Úgy érzem, kezd benne kialakulni  a motiváció a fejlődésre - vagy arra, hogy velem töltsön időt kettesben, de ez majd kialakul.

Ma reggel sokkal kevésbé volt beszédes. Nem is nevezett meg egy tevékenységet sem. Próbáltuk a a tárgyak helyzetét is gyakorolni. Biztos vagyok benne, hogy már tudná mondani a képről a dolgokat, de még csak figyel. Látom, ahogy memorizálja a viszonyításokat. Sezrintem egyszer majd ez is csak úgy kipattan.

Rengeteg viszonyító mondatot lehet elmondani egy képről

A Logico ma reggel is jól ment, bár itt fogyelnem kell, mert nagyon ragaszkodik hozzá, hogy alul szivárványsorrendben legyenek a bogyók, és ez sokszor eltereli a figyelmét.

Beszédgyakorlatnak még a Hogy hívnak? kérdést gyakoroltuk - eddig válasz nélkül, de ez is csak gyakorlás kérdése, ráadásul semmibe nem kerül.

Leesett az első hó

Gondolom, már mindenkinek a könyökén jön ki, ráadásul a fotók is rettentő életlenek, de mégis érdemesnek tartom a fejlődés szempontjából kitenni ide ezt a bejegyzést.

Több fontos dolog is van itt, amit a havazás, meg általában a hideg kapcsán érdemes megemlíteni.

Ferkó már kora délután az ablakban ült, nagyon örült a hónak - én kevésbé, de hát ugye nem neki kell kiszabadítani a hó alól a kocsit, meg vezetnie a csúszós úton :)

Amikor elindultunk a délutáni körútra, Ferkó nem várta meg, hogy bezárjam az ajtót, hanem kirohant a parkolóba, hogy rögtön játszhasson. Ez egy nagyon fontos mozzanat. Iszonyú sok figyelem kell rá, mert ezek a gyerekek nulla veszélyérzettel simán kirohannak akár a forgalomba is, ha nem állítja meg őket az ember. Ferkó szerencsére megállt a járdán, mert ott is volt hó. Nekem mindenesetre egy kisebb szívroham átfutott az agyamon - bizarr költői kép :)

Mire a kocsiba beültünk, a kis kesztyű és csizma már csupa hó volt. Ami igazából itt lényeges, az az öltözködés. Ferkó alapjáraton pl utálja, ha a nadrágba be van tűrve a póló vagy a csizmába a nadrág, esetleg még a nadrág alá harisnyát is kell venni. Msot azonban, kellően hiddegben, már hajlandó volt magán megtűrni ezeket a mozzanatokat is. Persze sokszor próbálkozik például a pólót kihúzni, de a sok mondoagatás hatására már egészen megszokta.

Hazaérkezés után levittük a szánkót. Ferkót a szénkózás nem érdekelte, viszont rögtön lefeküdt hóangyalt készíteni, utána pedig havat dobált (hógolyó akart lenni, csak nem tapadt a -7 fokban). Ezek tavaly még teljesen ismeretlen dolgok voltak, de a sok téli mese végülis meghozta neki a kedvet hozzá. Így végül nekik megvolt a napi mozgás, nekünk a napi átfagyás, mindeni több lett egy kis hóval.

Ma reggel pedig Ferkó közölte, mikor elindultunk, hogy "megérkezett a tél". Az ilyenekért él az ember :)

Pszichológusnál jártunk

A gyerekpszichológián visszatérő vendégek vagyunk. Ő az a szakorvos, aki szakmai véleményt mondhat, ami kell a szakértői bizottsághoz (iskolakijelölés pl), illetve ő adhat ki tartós betegségről igazolást. Mi ezt most kaptuk meg, mert az SNI-re nem jár, az autizmusra már igen. Ez azt jelenti, hogy mostantól ingyenes az óvodai étkeztetés, magsabb a családi pótlék, a gyerek 10 éves koráig gyes is jár, akkor is, ha anyuka dolgozik. Lehet hozzá kapni Debrecenben pl kismamabérletes papírt (csak ugye nem járunk DKV-val, úgyhogy meg se igényeltem, ne terhelje még véletlenül se a költségvetést sehol), meg elvileg az önkormányzatnál lehet hozzá parkolókártyát is kérni, ami kb olyan, mint a mozgáskorlátozott kártya. Mivel azonban csak akkor használható, ha a gyerekkel együtt megyünk, olyankor meg ritkán parkolunk fizetős helyen, ezt a kedvezményt sem fogom igénybe venni. A pénzbeli kedvezményeket viszont megigényeltem, mivel a glutén- és kazeinmentes étkezés nem olcsó, így ez hatalmas segítséget jelent.

A gyermekpszichológia egyébként egy dohos lépcsőház első emeletén van, a belső kialakítása ehhez képes egészen kényelmes. Van a váróban egy asztal székekkel, amin mindig van színesceruza, meg lapok rajzolni, sőt, szoktak kihozni a gyerekeknek színezőket is. Szintén el van helyezve egy játszószőnyeg, ahol Ferkó előszeretettel játszik, ahogy tegnap is.

Időpontra mentünk - általában 2-3 hónapos a várólista, így nagyon időben kell foglalni -, meglepően kevesen voltak a váróban, de még sok orvos van sdzabadságon. Időben sorra is kerültünk - nem szoktunk sokkal korábban menni, de olyan sem volt még soha, hogy 10 percnél több lett volna a csúszás. Itt figyelnek rá, hogy ezek a gyerekek nem túl türelmesek még az átlaghoz képest sem.

A doktornőnk állandó, mindig képben van, ki vagyunk, mit beszéltünk meg legutóbb - az márciusban volt -, illetve, hogy mi a következő lépés. Tegnap is rögtön indított, hogy látja, megcsináltattuk a diagnózist, pedig márciusban még kérdéses volt az iskola maitt, de megbeszéltük, hogy ebbe a suliba kell.

Ilyenkor ő inkább az én tapasztalataimat kérdezi, nem szokott a gyerekkel külön foglalkozni. Megbeszéltük, mostanában miben fejlesztem, hogyan foglalkozom vel, mire haladtunk. Azt mondta, hogy Ferkó elképesztően jól fejlődik, és szerinte főállásban ilyen gyerekekkel kellene foglalkoznom, annyira jól csinálom. Őszintén bevallottam neki, hogy valószínűleg, ha nem a sajátom lenne, nem lenne ennyi energiám a foglalkozásokhoz, amit mg is értett.

Az iskolával kapcsolatban ő is csak jókat mondott, illetve azt, hogy a 10% követelménycsökkentéssel számolni kell, hogy az még úgy is húzós - erre számítunk mi is -, így nagyon kell az alapozás, de jó úton haladunk.

Beszéltem neki a karácsonyi pánikrohamról is. Mondta, hogy látszik, hogy nem szokott ilyen lenni, valószínűleg ezért is nem ismerem a fogást, amit ilyenkor alkalmazni kell. Ez egy tudományosan elismert módszer, nem ő találta ki. Sajnos nem találtam hozzá képet, de megpróbálom leírni:

A gyereket ölbe kell venni úgy, hogy a szülőnek háttal legyen, a háta a szülő mellkasához simuljon. A lábait a szülő lábai közé kell szorítani úgy, hogy a szülő keresztbe teszi a lábát körülöttük. A szülő a karjait kulcsolja keresztbe a gyerek mellkasa előtt és fogja meg a gyerek csuklóját. Ezután lassú, zümmögő hanggal duruzsolja a gyerek fülébe, hogy minden rendben lesz, mindjárt elmúlik. Fontos, hogy a szülő szívverése, amennyire lehet, nyugodt legyen, és azzal a tudattal tartsa teljes erőből a gyereket, hoyg ez neki segítség. Orvosilag is megerősített, hogy ezekből a rohamokból az autista emberek nem tudnak segítség nélkül, önerőből kiszabadulni.

Nagyon remélem, hogy soha többé nem kell alkalmaznom ezt a módszert, de nagyon jó tudni, hogy van rá megoldás, és nem kell tehetetlenül néznem a gyerekem szenvedését.

Ami még jó hír volt tegnap, hogy mivel nem figyelemzavaros vagy agresszív Ferkó, ezért nem kell gyógyszert szednie. Végülis, bár nagyon izgultam, egy egyszerű, fájdalommentes és csupa jó tapasztalatot hozó vizsgálaton vagyunk ezzel túl. Most már csak a nevelési tanácsadó van és az iskolakijelölés.

Télen jól fel kell öltözni

A hóembernek is:

Márvány kuglóf gluténmentesen

Tegnap valami sütit kellett volna sütni, és mivel rengeteg kukoricaliszt van itthon, úgy gondoltam, abból fogk sütni. Be kell valljam, nem igazán szeretem a kukoricalisztet, ezért nem is szeretek vele sütni, viszont van egy recept, amit anya talált még korábban, és annak a sütinek az ízén egyáltalán nem érződik a klasszikus kukoricaliszt íz. Szóval ezt a sütit dolgoztam át kuglófnak. Eredetileg ez egy sima bögrés süti, de én kisit alakítottam rajta - kevesebb cukrot és jóval kevesebb olajat tettem bele (egyébként az eredeti recept szerint mindenből egy bögre - joghurtos pohárnyi - kell bele).

A koncepció egyszerű. Veszünk egy poharas joghurtot (mi 2-2,5 deciset szoktunk), és a joghurtos pohárral mérjük a többi hozzávalót. Én egy sima üvegpoharat használtam.

Az én receptem:

2,5 dl joghurt bőven mérve (én az Alpro mandulás joghurtját használtam)
2,5 dl kukoricaliszt
2 dl cukor
1-1,5 dl olaj
1 tk vaniliás cukor (2 rúd vaniliát tettem néhány hete egy kiló cukorhoz, úgyhogy igazi vamniliás cukrot használok, ráadásul jóval olcsóbban, mint a bolti)
3 tojás
1 tk szódabikarbóna
3-4 tk kakaópor

A tojások fehérjét kemény habbá kell verni. A joghurtot, lisztet, cukrot, olajat, a tojások sárgáját és a szódbikarbónát összekeverjük, mejd beleforgatjuk a tojáshabot. (az eredeti recept ennyi)
A kész massza 2/3-át kuglófformába öntjük, aztán a maradékhoz hozzákeverjük a kakaóport, majd a kakaós tésztát is a formába tesszük és összeforgatjuk a vaniliással, hogy márványos hatása legyen. Én 140 fokon kb 40-45 percig sütöttem - elvileg nagyobb hőfokon kellene félóráig, de anyának már többször megégett a széle, mire a közepe átsült.

Az íze és az állaga is hozza a klasszikus, korábban sokszor sütött kuglófom szintjét. Finom, könnyű és omlós. A formából ugyan nem jött ki teljesen tökéletesen (említettem már, hogy nagyon omlós?), de ez az ízélményből nem von le.

így nézett ki egészben

így pedig felszeletelve

Óravázlat helyett

Nem vagyok pedagógus, sosem tanultam tanítási módszertant, soha nem készítettem óravázlatot - bár, amikor Adrinak segítettem angolt tanulni, azért igyekeztem tervezetten csinálni. Most viszont komolyan készülök minden foglalkozásra Ferkóval. Ez az intenzív tanítás komoly energiát szív ki belőlem.

Tegnap éjjel nem tudtam aludni. Teljesen bepörgettem magam azzal, hogy beosszam, hétköznapokon hogy fogunk tudni szervezetten tanulni, meg hogy mit is kellene egy napba belezsúfolni vagy milyen sorrendben, mennyi ismétléssel, milyen elvárásokkal dolgozzak. Hajnali négyig forgattam a fejtörőket, könyveket, fejlesztőlapokat, jegyzeteltem, terveztem. És természetesen iszonyú kialvatlanul ébredtem, bár a család hagyta, hogy 3/4 9-ig aludjak.

Ma megpróbáltam egyszerű feladatot adni Ferkónak: almákat rajzoltam, a kicsiket az egyik színre, a nagyokat a másikra kellett volna színezni. Ehhez ma nagyon nem volt türelme, úgyhogy végül hagytuk. A Logico egész jól ment reggel, de nem bírtuk túl hosszú ideig - hiába, már éhes volt.

Ebéd előtt voltunk kint kicsit levegőzni, aztán pihentünk kicsit (én aludtam is), utána viszont egészen jó második kört tudtunk csinálni. A Logico egy része nehezen ment - a koncentrálás terén voltak gondjaink. Viszont a tevékenységkártyákból Ferkó az állatosak (kutya, cica) közül kétszer hatot szépen végigmondott. Nagyon büszke voltam rá. Megpróbáltuk megismételni Lacinak is, de arra már nem volt kapható. Utána még én végigmentem az összes tevékenységkártyán, de már ő nem akart beszélgetni.

Átfutottam ma néhány tanmenetet meg iskolai nevelési tervet - sajnos konkrét óravázlatokat nem találtam a neten, így ezek önmagukban csak iránymutatásnak jók.

Találtam viszont egy jó anyagot, amit az Autizmus Alapítvány két tagja készített 2009-ben. Alapvető taneszközök vannak benne autista gyerekek számára átalakítva, hogy adaptívabbak, hatékonyabbak, kevésbé zavaróak legyenek és segítsenek nagyobb sikerélménnyel haladni a tanulásban. Az anyag itt letölthető.

Néhány dolog nekünk nem releváns, de nagyon sok értékes feladat és ötlet van benne, amit tudok majd használni. Természetesen adaptálni kell Ferkó igényeire, de kiindulásnak nagyon jó. Érdemes amúgy megnézni, hogy milyen kreatív a pedagógusi elme, ha arról van szó, hogy kis költségvetésből - vagy gyakorlatilag nullából - kell kihozni hasznos dolgokat, akkor igazán csodálatosan használ fel bármit. Ferkó ovis csoportjában is láttam cipősdobozból készült színválogató játékot. Sajnálatos, hogy ott tartunk, hogy ilyenek kellenek, ha fejleszteni akarják ezeket a gyerekeket.

készülnek a feladatok

Ma este így, miután letettük a gyerekeket aludni, még összeállítottam néhány feladatot - főleg számolás, illetve vonalhúzás-másolás témakörben. Ezek egy részét már csináltuk korábban is - mindig kell ismerős feladat, hogy legyen instant sikerélménye is a gyereknek. Ez nagyon fontos, ahogy az is, hogy kellő mennyiségű pozitív visszajelzést kapjon, megdicsérjük, ha jól csinált valamit, és nagyon türelmesen vezessük rá a válaszra, ha nem. Ez annyira hangsúlyos egyébként, hogy találtam olyan külföldi oldalt, ami 105 féle dicsérő mondatot sorolt fel, amivel jutalmazni lehet az autista gyerekeket - ez egyébként a nálunk nem túl elterjedt ABA módszer része.

Bár szerintem dicséretekhez nincs szükségem túl nagy segítségre, a neten található anyagok a fejlesztésben sokat segítenek. 

Tanulási folyamatok

Néha úyg érzem, Ferkó agya olyan, mint a szivacs. Minden információt magába szív szinte azonnal. Viszont a visszaadás néha nagyon nehéz vagy hosszadalmas.

Többféle dolgot tanulunk párhuzamosan, ezeken látszik, mennyire sok dolog ragad meg, hogy aztán leülepedve beépüljön a mindennapjaiba.

Viselkedési normák közül most a köhögést vesszük, illetve azt, hogy ha köhög, tegye a szája elé a kezét. Nem tudom, hányszor ismételtem el eddig neki. Leültünk valamit csinálni, és gyakorlatilag az arcomba köhögött. Akkor mondtam, és meg is mutattam, mit kell csinálni. Utána, akárhányszor köhögött, mindig újra megmutattam. Onnan tudom, hogy értette, mert olyankor okos, de huncut a szeme. Direkt nem utánozta. Aztán másnap vettük észre, hogy már az esetek többségében a szája előtt van a keze, ha köhög - teljesen önkéntelenül.

A korából adódóan, na meg mert iskolába készül, most a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy képes legyen koncentrálni egy tanóra teljes hosszában. Eddig stabilan kb 20 perc volt, amit tudtunk vele foglalkozni, a mostani cél a 30 perc. Ez nem azt jelenti, hogy stopperrel mérjük az időt, csak megnézem, amikor elkezdünk dolgozni, és amikor végképp megunja, akkor megint. Az utóbbi napokban már 30-45 perc között volt a legtöbb foglalkozás. Igyekszem minél változatosabban, viszont következetesen haladni, így egy feladatot nem teszünk félre, ha félúton megunja, legfeljebb, ha már végképp a végén a türelme. Ha egy feladat nem tetszik, választhat egy másikat, amit jutalomként a "nem szeretem" feladat után fogunk majd megcsinálni.

A Logico most az egyik kedvenc fejlesztőnk. Nem olcsó mulatság, de nagyon megéri, nem csak autizmussal élő gyerekeknél. Sokféle készséget fejleszt: logikait, számolást, mennyiségek összehasonlítását, a kisebbeknek valók formákat és színeket, stb. Karácsonyra most kaptunk új tblákat, ezek most az aktuális kedvencek. Főleg állatosak, ami sokat segít. Ma reggel pl 35 percet foglalkoztunk velük, ez idő alatt 8 táblát raktunk ki. Az utolsó, 9. még a keretben van, mivel azt feladta, de megbeszéltük (elmondtam neki), hogy később még visszatérünk rá. Muszáj következetesenek lenni.

A jelenlegi tanulási célunk az idő tágítása mellett az irányok, tárgyak egymáshoz viszonyított helyzete (előtte, mögötte, mellette, alatta, felette), mennyiségek összehasonlítása, sorba rendezése.

A beszéd fejlesztésében is új céljaink vannak. Ebben az Én is tudok beszélni című könyv segít. Alapjában ez egy képskönyv beszédindulási vagy -fejlődési nehézségekkel rendelkező gyerekeknek. Vannak benne egyszerű képek: autó, maci, csiga..., illetve tevékenységet, történést ábrázolóak is (a maci eszik, a csap csöpög). Mi most ebből a könyvől az egyszerű mondatokat gyakoroljuk. Ugyanaz a cselelvés többféle alannyal is szerepel: A lány eszik, a fiú eszik, a cica eszik, a kutya eszik. Így nem csak a képhez kötjük a cselekvést, hanem megérti a gyerek, hogy ugyanazt a tevékenységet más-más ember és állat is végezheti, és minden esetben ugyanazt mondjuk rá. 

Itt is nagy volt az ellenállás először (ezt a mondatos részt tegnap kezdtük). Tegnap még csak én mantráztam el többször a képekhez tartozó mondatokat (van hozzá egyébként oktatói segédkönyv, de a lényeg, hogy a képeknél következetesen mindig ugyanazt a mondatot mondjuk). Ma már voltak képek, amiknél halkan, bátortalanul már Ferkó mondta, hogy mit csinál a maci vagy a bohóc. Nagyon sok türelem kell hozzá, de ez is menni fog idővel. Persze sokszor megpróbál ellapozni vagy "elmenekülni", de ilyenkor határozottan, de kedvesen visszavezetem az eredeti feladathoz. Ez néha nem egyszerű - eszméletlen sok türelem kell hozzá.

Beszédben ami még fontos lenne, hogy alapvető kérdésekre válaszoljon. Az igen és a nem már egész jól megy, most a köszönöm, amit gyakorolunk, illetve a bemutatkozás. Itt még sokszor csak megismétli a kérdést vagy ismétli a választ, ha elmondjuk előtte, de volt már, hogy spontán közölte, hogy hívják. Ebben az jelenti a nehézséget, hogy a tudományos álláspont szerint az autizmussal élők gyakran egyes szám harmadik személyben látják magukat. Pl. Ferike is, amikor egy fotón megmutatja magát, nem azt mondja, hogy az én vagyok, hanem, hogy az Ferkó.

Szóval, itt tartunk most. A terv az, hogy ha elkezdődik rendesen az ovi és nem lesz ennyi időn, mint a szünetben, ráállunk arra, hogy reggel, amíg Vica nem kel fel, beiktatunk egy félórás-negyven perces foglalkozást. Így Vica se érzi majd magát kirekesztve vagy úgy, hogy elloptuk tőle az időt, mivel úgyis később ébred. A munka utánit meg még látjuk. Jó lenne mozogni is kicsit, de azt még ki kell találni, hogyan, és főleg mikor. De ezekről a tervekről majd külön fogok írni.