Mai sikertörténet

Tegnap este kicsit esetlenre sikerült a tanulás - Laci későn jött haza, én meg nem voltam eléggé felkészülve arra, hogy egyedül kell megoldanom az estét. Így végül a vacsora egy órával később lett kész, Vicánál beütött egy hisztiroham - tudniillik tejeskávét akart inni, de nem pont olyan hőmérsékletűre sikerült, ahogy szerette volna -, Ferkó összefirkálta (a hónapban már másodszor) az állványon lévő festővásznamat, ezután pedig kénytelen voltam páros tanulást rendezni, ami azért nem megy valami jól Ferkónak.

Este főleg Logicoztunk, ezt már külön szokta kérni, de nem volt túl lelkes, mást meg nem is nagyon akart csinálni. Végül színezett egy kicsit egyedül, meg elővette a Bogyó és Babóca foglalkoztatókönyvet és azt lapozgatta. Így is megvolt a félóra nettó foglalkozás, csak nem pont úgy, ahogy én szerettem volna. De közben legalább Vica is megnyugosott, sőt befejezte az új mesekönyvét (merthogy mostanában mesekönyvet rajzol folyamatosan - azt hiszem, ma már kénytelen leszek hozzá elkészíteni a borítót is).

Ma reggel kb mindenki kipihenten ébredt - mi Ferkóval először hajnali négykor, de szerencsére vissza lehetett terelgetni az ágyba és aludt tovább. Reggel persze megvolt a szokásos kör azzal, hogy Vica mit szeretne vagy nem szeretne reggelizni - ma extra hisztivel, ami után persze betermelte a teljes adag omlettet, ami a tányérján volt (csak tudnám, miért kell előtte sikítófrászt kapni miatta...)

A mai tanulásunkat Ferkóval megint Logicoval kezdtük, hogy meglegyen a gyereknek a lehetősége a sikerre meg a választásra. Közben még a körmeit is levágtam, mert nagyon idegesítette, rá is fért már egyébként... A Logico után jött a beszélgetős könyv. Ma én választottam képet, egy olyat, amit még eddig nem néztünk. Egy játszótér van rajta több gyerekkel, és azt kellett neki elmondani, hogy melyik gyerek mit csinál. Már érti, amikor rákérdezek, hogy ki ez vagy mit csinál. Ez azért érdekes, mert sokszor van, hogy vagy csak az alanyt vagy csak az állítmányt mondja a mondatból. De ha rámutattam ma egy gyerekre, és mondjuk mondta, hogy homokozik, utána, ha rákérdeztem, hogy ki homokozik, mondta, hogy a kislány, azután pedig én is és ő is elmondta a teljes mondatot. Mivel ez egy teljesen ismeretlen kép volt, ez már óriási haladás nála.

Néhány napja kicsit kiegészítettem a tanulást azzal, hogy előveszünk régebbi National Geographic magazinokat - abban sok érdekes kép van mindenféléről - és végiglapozhatja őket. Ezzel kb ugyanazt érem el, mint a mesekönyvekkel. Lapozás közben szinte önkéntelenül nevezi meg a képen látható dolgokat, állatokat. Ráadásul valamelyik nap sikerült egy bolygókról szóló cikket találni. A bolygókat (is) nagyon szereti. Meg is nevezett egyet-kettőt. Ezen felbuzdulva elővettem azt a Bogyó és Babóca könyvet, amiben a kis bogarak űrutazásra mennek. Ebben szép képek vannak a bolygókról, illetve a mesében többször is fel vannak sorolva, a jellegzetességeikkel együtt. Nem olvastam fel a mesét - ez a könyv már elég rég nem került elő esti mesénél sem, mivel elég sok mesekönyvet rotálunk -, de ennek ellenére nagyon szépen meg tudta nevezni és megmutatni belőle a bolygókat. Most ezt a megoldást próbálom követni, hogy ha egy témára van többféle anyagom - legyen az játék, mese vagy csak másik könyvben egy kép, akkor azokat előveszem, ha előjönnek, hogy Ferkó lássa, ugyanaz a dolog többféle sziutációban vagy környezetben is előfordulhat. Ezzel próbálom kitágítani az alkalmazkodó- és az általánosító képességét. Még nem tudom, mennyire lesz ez hatásos, mindenesetre, próbálom azt a vonalat erősíteni, hogy egy dolog nem mindig ugyanúgy néz ki vagy ugyanabban a szituációban képzelhető el - egyébként a beszélős könyv tevékenységkártyái is ezt szolgálják.

Még egy új feladatot vettünk ma elő a beszélős könyvből - illetve már máskor is néztük ezeket a képeket, de akkor még nem ilyen célzottan. A képeken állatok és testrészeik vannak, amivel a nagy-kicsi, hosszú-rövid, széles-keskeny párokat lehet tanítani (pl. az elefánt füle nagy, az oroszláné kicsi vagy a víziló nyaka széles, a struccé keskeny). Eddig még csak odáig jutottunk, hogy megneveztük az állatokat meg a testrészeket, ma viszont már a tulajdonságokat is mondta hozzá - egyébként tőlem függetlenül, mert be kell valljam, eddig ennek a képsornak nem értettem a mögöttes feladatát; valószínűleg az oviban már foglalkoztak ezzel a feladattal, onnan volt ismerős neki. Ma az oviban is van megint egyéni fejlesztés, sőt kutyatrápia is, úgyhogy kíváncsian várom, milyen lendülettel fog hazajönni.