Ragaszkodás

Többször említettem már, hogy az autizmussal élő gyerekek mennyire mereven képesek ragaszkodni dolgohoz, szokásokhoz. Ez néha a hétköznapokat is megnehezíti, különösen, ha nem csak arról van szó, hogy a felnőtteknek kell alkalmazkodni az autista gyerek igényeihez.

Nálunk nemrég az emeletes ágy kérdése hozta elő a megszokottság témáját. Történt ugyanis, hogy Vica kitalálta, eleget aludt az alsó ágyon, most a felsőn szeretne. Tudni kell, hogy Ferkó ritkán agresszív, általában nem próbálja az akaratát ráerőltetni másokra, nem áll ki magáért (akár csak úgy se, hoyg elkezd hisztizni), sokszor inkább csak csendben tudomásul veszi, hogy most nem az van, amit ő szeretne (Vica sokszor veszi el a játékokat tőle, csak azért, mert mint minden gyerek, mindig az kell neki, amivel épp a másik játszik, Ferkó meg csak simán tudomásul veszi, hogy már nem ő játszik vele).

Így néhány nappal ezelőtt, Vica felcuccolt a felső ágyra, Ferkónak pedig elmondtam, hogy most Vica szeretne fent aludni, ő aludjon lent. A kicsinek is engednünk kell dologkat, amiket szeretne, mert így is nagyon sokszor kell szegénynek alkalmazkodnia meg engednie a nagy miatt.

Elkezdtünk hát az új felállásban aludni. Ferkó sokszor kijött éjszaka vagy felmászott Vicához, amiből az lett, hogy minket is és Vicát is felébresztette. Először ráfogtuk a téli szünet összevisszaságára, bár én gyanítottam, hogy más is van a dologban. Így, amellett, hogy szigorúbban vettük az esti rutint, megbeszéltük Vicával, hogy cseréljék vissza az ágyakat. Elmondtam neki szépen, hogy Ferike nagyon ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, és azért nem alszik jól, mert nem a megszokott helyén van. Erre az első válasz az volt, hogy szokja meg az alsó ágyat is, de végül sikerült megbeszélnünk a dolgot. Most úgy tűnik, javult a helyzet, és valóban kevesebb a felébredés meg kimászkálás éjszaka. Jó lenne, ha így maradna, mert elég megterhelő volt nekünk is az utóbbi időszak, amikor vagy hajnaltól ébren volt az egyik gyerek vagy fél éjjel nem aludt a másik.