Tanulási folyamatok

Néha úyg érzem, Ferkó agya olyan, mint a szivacs. Minden információt magába szív szinte azonnal. Viszont a visszaadás néha nagyon nehéz vagy hosszadalmas.

Többféle dolgot tanulunk párhuzamosan, ezeken látszik, mennyire sok dolog ragad meg, hogy aztán leülepedve beépüljön a mindennapjaiba.

Viselkedési normák közül most a köhögést vesszük, illetve azt, hogy ha köhög, tegye a szája elé a kezét. Nem tudom, hányszor ismételtem el eddig neki. Leültünk valamit csinálni, és gyakorlatilag az arcomba köhögött. Akkor mondtam, és meg is mutattam, mit kell csinálni. Utána, akárhányszor köhögött, mindig újra megmutattam. Onnan tudom, hogy értette, mert olyankor okos, de huncut a szeme. Direkt nem utánozta. Aztán másnap vettük észre, hogy már az esetek többségében a szája előtt van a keze, ha köhög - teljesen önkéntelenül.

A korából adódóan, na meg mert iskolába készül, most a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy képes legyen koncentrálni egy tanóra teljes hosszában. Eddig stabilan kb 20 perc volt, amit tudtunk vele foglalkozni, a mostani cél a 30 perc. Ez nem azt jelenti, hogy stopperrel mérjük az időt, csak megnézem, amikor elkezdünk dolgozni, és amikor végképp megunja, akkor megint. Az utóbbi napokban már 30-45 perc között volt a legtöbb foglalkozás. Igyekszem minél változatosabban, viszont következetesen haladni, így egy feladatot nem teszünk félre, ha félúton megunja, legfeljebb, ha már végképp a végén a türelme. Ha egy feladat nem tetszik, választhat egy másikat, amit jutalomként a "nem szeretem" feladat után fogunk majd megcsinálni.

A Logico most az egyik kedvenc fejlesztőnk. Nem olcsó mulatság, de nagyon megéri, nem csak autizmussal élő gyerekeknél. Sokféle készséget fejleszt: logikait, számolást, mennyiségek összehasonlítását, a kisebbeknek valók formákat és színeket, stb. Karácsonyra most kaptunk új tblákat, ezek most az aktuális kedvencek. Főleg állatosak, ami sokat segít. Ma reggel pl 35 percet foglalkoztunk velük, ez idő alatt 8 táblát raktunk ki. Az utolsó, 9. még a keretben van, mivel azt feladta, de megbeszéltük (elmondtam neki), hogy később még visszatérünk rá. Muszáj következetesenek lenni.

A jelenlegi tanulási célunk az idő tágítása mellett az irányok, tárgyak egymáshoz viszonyított helyzete (előtte, mögötte, mellette, alatta, felette), mennyiségek összehasonlítása, sorba rendezése.

A beszéd fejlesztésében is új céljaink vannak. Ebben az Én is tudok beszélni című könyv segít. Alapjában ez egy képskönyv beszédindulási vagy -fejlődési nehézségekkel rendelkező gyerekeknek. Vannak benne egyszerű képek: autó, maci, csiga..., illetve tevékenységet, történést ábrázolóak is (a maci eszik, a csap csöpög). Mi most ebből a könyvől az egyszerű mondatokat gyakoroljuk. Ugyanaz a cselelvés többféle alannyal is szerepel: A lány eszik, a fiú eszik, a cica eszik, a kutya eszik. Így nem csak a képhez kötjük a cselekvést, hanem megérti a gyerek, hogy ugyanazt a tevékenységet más-más ember és állat is végezheti, és minden esetben ugyanazt mondjuk rá. 

Itt is nagy volt az ellenállás először (ezt a mondatos részt tegnap kezdtük). Tegnap még csak én mantráztam el többször a képekhez tartozó mondatokat (van hozzá egyébként oktatói segédkönyv, de a lényeg, hogy a képeknél következetesen mindig ugyanazt a mondatot mondjuk). Ma már voltak képek, amiknél halkan, bátortalanul már Ferkó mondta, hogy mit csinál a maci vagy a bohóc. Nagyon sok türelem kell hozzá, de ez is menni fog idővel. Persze sokszor megpróbál ellapozni vagy "elmenekülni", de ilyenkor határozottan, de kedvesen visszavezetem az eredeti feladathoz. Ez néha nem egyszerű - eszméletlen sok türelem kell hozzá.

Beszédben ami még fontos lenne, hogy alapvető kérdésekre válaszoljon. Az igen és a nem már egész jól megy, most a köszönöm, amit gyakorolunk, illetve a bemutatkozás. Itt még sokszor csak megismétli a kérdést vagy ismétli a választ, ha elmondjuk előtte, de volt már, hogy spontán közölte, hogy hívják. Ebben az jelenti a nehézséget, hogy a tudományos álláspont szerint az autizmussal élők gyakran egyes szám harmadik személyben látják magukat. Pl. Ferike is, amikor egy fotón megmutatja magát, nem azt mondja, hogy az én vagyok, hanem, hogy az Ferkó.

Szóval, itt tartunk most. A terv az, hogy ha elkezdődik rendesen az ovi és nem lesz ennyi időn, mint a szünetben, ráállunk arra, hogy reggel, amíg Vica nem kel fel, beiktatunk egy félórás-negyven perces foglalkozást. Így Vica se érzi majd magát kirekesztve vagy úgy, hogy elloptuk tőle az időt, mivel úgyis később ébred. A munka utánit meg még látjuk. Jó lenne mozogni is kicsit, de azt még ki kell találni, hogyan, és főleg mikor. De ezekről a tervekről majd külön fogok írni.