Visszaesés és új feladatok

Minden olyan helyzet, ami megtöri a napi megszokott rutint, eredményezhet visszaesést a fejlődésben. Nálunk erre a legszembetűnöbb példa az apás hétvégék helyzete. Ezek a két napos kiesések, amik ráadásul környezetváltozással is párosulnak, meg nem mellékesen hosszú utazással is, sok dolgot előhoznak, ami nem éppen a fejlődést segíti.

Ferkó elég nyűgös volt vasárnap este, hétfőn reggel pedig kifejezetten minden baja volt. Sírva ébredt hajnalban, és sem megvigasztalni, sem lekötni nem tudtam semmivel. Teljesen esélytelen volt a szokásos tanulás. Az oviban valamennyire rendben volt, érezte, hogy visszaáll minden a szokásos mederbe, este pedig már egy kicsit - persze nem a szokásos mennyiséget - sikerült is haladnunk.

Már említettem, hogy a Logicoval történő folyamat sorbaállítási feladatok nem igazán váltak be a színsorrendes kötődés miatt, ezért vasárnap délután készítettm néhány folyamatkártyát - amit aztán tovább bővítettem Vica segítségével-, hogy ezt a feladataot is tudjuk gyakorolni. 

Nem vittem túlzásba a dolgot, egyszerű, ismerős folyamatokat rajzoltam le kis karton kártyákra (valami A1-es méretű kartont vettünkmég decemberben 265 Ft-ért, abból rengeteg ilyen dolgot meg lehet csinálni). A képeket simán grafittal megrajzoltam (látható, hogy nem egy nagy művészi érték), színes ceruzásval festettük ki, majd CD filccel átrajzoltam a körvonalakat, hogy kicsit hangsúlyosabb legyen. Látható, hogy egy építőkockás feladatot, egy virágültetést, torta- és egy mézeskalács sütést rajzoltunk le - ez utóbbit közkívánatra.

Az első észrevétel, amit tettem a kártyák használatának elkezdésekor, hogy Ferkó és Vica is tisztában vannak a folyamatsorrenddel, akár a hosszabb, több kártyából álló sorokat is ügyesen sorba tudják rendezni, viszont nem balról jobbra, hanem jobbról balra kezdték lepakolni a kártyákat. Ez egyértelműen nem azért volt, mert fordítva építették fel a folymatot, mivel az első kártyával kezdték, ráadásul meg is nevezték (többé-kevésbé) az adott fázist, és következetesen nem mögé, hanem elé kezdték pakolni a következőt. Ez egy nagyon fontos felfedezés, mivel, ha nem kapom el itt, valószínűleg az írás és olvasás során is okozott volna nehézséget ez a fordítottság. Így viszont játékosan megtanulják a megfelelő sorrendet. Gyakorlatilag egyszer megmutattam, mi a megfelelő sorrend, azóta azt használják.

Mondatalkotásban is sikerült kicsit stabilizálódni. Először is, a mindennapokban igyekszünk mindent mondatokhoz kötni. Kérek szépen..., köszönöm szépen..., Sezertnék... - azt vettem észre, hogy a kétszabas mondatokkal már egész jól elboldogul, viszont a harmadik szót már elharapja vagy csak motyog. Ez most a következő kihívás számunkra.

Mozgásos mondatoknál most épp az állatok a kedvencek főleg ez a kép:

Ez a beszélős könyből van. Minden nap igyekszem bizonyos rendszert vinni abba, épp melyik képeket nézzük. Most a helyzeteket és a mozgásokat gyakoroljuk. Ezen a képen jól kivehetők a különböző mozgásfajták (szalad, úszik, ugrik, repül, fekszik, mászik), ráadásul mondatba foglalhatók.

További fejlesztési terület a dolgok egymáshoz viszonyított helyzete. Itt elsőre túl nagy lépést akartam tenni, de be kellett látnom, hogy ha túl sok dolog van egy képen az nagyon zavaró Ferkónak, így kerestem egyszerűbb anyagot neki. 

Ez a kép ugyanabból a fejlesztő anyagból van, mint az előző (A számolás-mérés előkészítése 1-2; A számolás-mérés elemei 3, Nemzeti Tankönyvkiadó, ISBN 963 19 2157 3).

A képen eredetileg az előtte-mögötte viszonyokat kell felfedezni. Hol a kakas? Hol a labda? Hol a kifli? Ferkó ismeri ezeket a viszonyokat (ma leteszteltem, amikor a kocsiban szóltam neki, hogy a sapkája a háta mögött van), viszont a képen jelenleg csak az előtte viszonyulást mondja. Vagyis az első kép nálunk: "a kakas a ház előtt van", a második pedig: "a ház a kakas előtt van" és így tovább.

Úgy gondolom, ez a megközelítés jelenleg nem rossz. Először begyakoroljuk az egyik viszonyt, aztán majd áttérünk a másikra. Így is látszik, hogy az előtt fogalma már kialakult Ferkóban, ami mindenképp jó.

Itt még egy mosolyogtató megjegyzés, hogy a bögre nála nem bögra, hanem tea. Ezt időnként javítom neki, de a viszony szempontjából nem feltétlen baj, hogy így mondja. Bár az is igaz, hogy a téves képtársítás lehet gond. Ma reggel egyébként a kifli helyett pereset mondott. Amikor visszakérdeztem, hogy mi az, a szemembe nézett, és meglepődötten momndta ismét, hogy "Perec". Persze kijavítottam, hogy kifli, akkor látszott is rajta, hogy ja tényleg, és utána már rendesen kiflit mondott. Maga a megmozdulás azért említésre méltó, mert teljesen spontán, meglepetésen alapuló reakció volt, ami az autizmusos válaszokhoz képest egészen meglepő volt a számomra.