Pánikjáték

Vannak türelmesebb meg türelmetlenebb napo, és van olyan is, hogy bár jól indul a dolog, időközben viszont valami elromlik. Ezekre az esetekre kell a vésztartalék vagy pánikjáték. 

Az alap koncepciónk az, hogy ha a gyerek valami megun vagy nem érdekli (ezt zümmögés, ugrálás vagy ütemes hintázás jelzi Ferkónál), akkor váltunk valami másra. Nem szabad hagyni, hogy belepörögjön ezekbe a kényszercselevésekbe, mert nem tud a hurokból kijönni - ezt mondta a pszichológus is.

Szóval, mnden esetre elő van készítve "másik" játék, foglalkozás, végszügség esetén mese vagy a tablet (most lehet felszisszenni, de ha végképp nem nyugtatja meg a gyereket semmi, és a tablet mellé leülve megnyugszik, mindenki elhiheti, hogy ez egy jó megoldás - sokkal jobb, mint az alternatíva, ami a pánik-, sikító vagy dühroham).

Ma egész jól indult a reggel. Ferkó jól is aludt, kipihente magát, és jött, hogy a szokásos reggeli tanulást - "Logicozzunk" felkiáltással. Ilyenkor már alig várja, hogy Laci magunkra hagyjon a hálóban, hogy tanulhassunk.

Már írtam, hogy a Logico korongokat alul mindig szivárvány színsorrendben szereti elrendezni, és hogy ez láthatóan kényszeres viselkedés. Amikor nem ért egy feladatot, akkor a függőleges elrendezésben is simán betolja ebben a sorrendben és el van intézve.

Ma két feladattal volt gondunk. Az egyikben sorrendbe kellett tenni egy nap tevékenységeit: a gyerek felébred, reggeli rutin, suli, ebéd, zuhany, alvás. Ezzel az volt a gond, hogy ugye ezt nehéz színsorrendben csinálni. Ferkó szinte minden feladatot színsorrend szerint végez - ami nem baj, amíg mondjuk azonosságokat vagy hiányokat kell keresni, mert ott mindegy, melyik színnel jelölt ábrát vesszük előre. Ebben a feladatban azonban meg kellett keresni az első tevékenységet, mert egy adott színűt a többi nélkül elég nehéz volt a sorba illeszteni. Így viszont, mivel nem volt hajlandó a képekből és nem a színekből kiindulni, ez a feladat kudarcbe fulladt. Kirakta a színsorrendet, aztán megfordítva látta, hogy nem jó. Itt az lett a feloldás, hogy a megfordított lap szerint kijavítottuk a színsorrendet, és megbeszéltük a tevékenységeket és azok sorrendjét.

A másik feladat sokkal kevesebb buktatót kellett volna, hoyg rejtsen, csak sajnos itt nem létező színsémát vélt felfedezni. A feladat maga nem lényeges - amúgy azonosságokat kellett keresni -, az volt a baj, hogy a vörös szín került legalulra, aztán közvetlen felé a narancs. Innentől viszont Ferkó nem volt hajlandó a sárgát nem a 3. helyre tenni, hiába látta, illetve találta meg egyébként egyébként a valódi helyét. Amikor megpróbáltam végül elvenni a rossz helyre tett sárga korongot, többször visszahúzta, aztán, amikor nem hagytam a hibás megoldást, elkezdett bepörögni. Mivel nem tudtunk dűlőre jutni, jobbnak láttam a Logicot hanyagolni.

Alternatívának először a beszélős könyvet választotta, de végül azzal se jutottunk semmire, a zümmögés és az ütemes mozgás maradt, így végül a ZOOM játék zökkentette ki. Ezzel, bár először szét akarta dobálni, de végül a képillesztés megnyugtatta.

Ez sajnos egy ilyen bicikli. Sok dolgot ki lehet tapasztalni, de a legártatlanabb, egyébként működő dolgok is futhatnak rossz vágányra, és ilyenkor nincs általános, mindent megoldó recept vagy módszer. Ebben is az van, hogy van, ami általában megnyugtatja vagy kizökkenti, de simán benne van, hogy mégsem. És ilyenkor a szülő próbálkozik. Megpróbálja, hogy a gyerek válasszon - lehetőleg olyan alternatívákat kínálva, amik be szoktak jönni. De van, hogy már annyira előrehaladt a beforgatás, hogy nem fog magától választani, mert - ez furán fog hangzani - már nem is érzékeli maga körül a világot. Ilyenkor nekem kell kirángatni a körből, ahogy ma is. Viszont, ha sikerül, akkor szinte azonnal el is felejtődik minden korábbi probléma, mintha a roham nem is létezett volna, a felhő elvonul, a nap kisüt, az élet békés. Csak az én fejemben van egy lezáratlan stresszhelyzet, de ez már egy másik történet.