Gondolom, már mindenkinek a könyökén jön ki, ráadásul a fotók is rettentő életlenek, de mégis érdemesnek tartom a fejlődés szempontjából kitenni ide ezt a bejegyzést.
Több fontos dolog is van itt, amit a havazás, meg általában a hideg kapcsán érdemes megemlíteni.
Ferkó már kora délután az ablakban ült, nagyon örült a hónak - én kevésbé, de hát ugye nem neki kell kiszabadítani a hó alól a kocsit, meg vezetnie a csúszós úton :)
Amikor elindultunk a délutáni körútra, Ferkó nem várta meg, hogy bezárjam az ajtót, hanem kirohant a parkolóba, hogy rögtön játszhasson. Ez egy nagyon fontos mozzanat. Iszonyú sok figyelem kell rá, mert ezek a gyerekek nulla veszélyérzettel simán kirohannak akár a forgalomba is, ha nem állítja meg őket az ember. Ferkó szerencsére megállt a járdán, mert ott is volt hó. Nekem mindenesetre egy kisebb szívroham átfutott az agyamon - bizarr költői kép :)
Mire a kocsiba beültünk, a kis kesztyű és csizma már csupa hó volt. Ami igazából itt lényeges, az az öltözködés. Ferkó alapjáraton pl utálja, ha a nadrágba be van tűrve a póló vagy a csizmába a nadrág, esetleg még a nadrág alá harisnyát is kell venni. Msot azonban, kellően hiddegben, már hajlandó volt magán megtűrni ezeket a mozzanatokat is. Persze sokszor próbálkozik például a pólót kihúzni, de a sok mondoagatás hatására már egészen megszokta.
Hazaérkezés után levittük a szánkót. Ferkót a szénkózás nem érdekelte, viszont rögtön lefeküdt hóangyalt készíteni, utána pedig havat dobált (hógolyó akart lenni, csak nem tapadt a -7 fokban). Ezek tavaly még teljesen ismeretlen dolgok voltak, de a sok téli mese végülis meghozta neki a kedvet hozzá. Így végül nekik megvolt a napi mozgás, nekünk a napi átfagyás, mindeni több lett egy kis hóval.
Ma reggel pedig Ferkó közölte, mikor elindultunk, hogy "megérkezett a tél". Az ilyenekért él az ember :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése